A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata: november 10-e Nagy Szent Leó pápa és
egyháztanító kötelező emléknapja
„Az Egyház egységének doktora” és „az alamizsna doktora”, az első pápa, akit a Szent
Péter bazilikába temettek, és az első, akit az utókor a „Nagy” jelzővel illetett 400
körül született Rómában, 461. november 10-én halt meg ugyanott.
1754-ben XIV.
Benedek pápa egyházdoktorrá avatta. Ereklyéi Rómában a Szent Péter bazilikában találhatók.
A zenészek és énekesek védőszentje.
Annak ellenére, hogy az ókori Egyház egyik
legkiemelkedőbb alakja, családjáról és kora fiatalságáról nagyon keveset tudunk. Feltételezhetően
tehetős családból származott, mert nagyon jó nevelésben részesült és rövid időn belül
vált ismert személyiséggé Rómában. Kiemelkedő tudományos képzettsége és diplomatikus
tehetsége miatt a pápa sok fontos ügyet bízott rá. Rendkívüli láng elméjűségén túl
kimagaslott az erények gyakorlásában. Cassian Szent János a „római Egyház ékességének”
nevezte őt.
Miután 440-ben pápává választották, nemcsak a hit buzgó védelmezőjeként
ismerhette meg őt a világ, hanem népének elszánt támogatójaként is, 452-ben tárgyalásokkal
védte meg Rómát a hunok ostroma elől. Halhatatlan hírnevén túl napjainkig megmaradt
százhetven levele és kilencvenhét szentbeszéde, amelyeket a római népnek mondott különböző
ünnepek alkalmával. Közülük a leghíresebb a karácsonyi szentbeszéde, amelyben csodálatos
módon beszél a Jézus Krisztus általi megváltásból fakadó keresztény méltóságról.
Részlet
a karácsonyi szentbeszédből:
Ismerd föl méltóságod, keresztény, aki részese
lettél az isteni természetnek. Vesd el végleg régi aljasságod elfajzott szokásait
és ne térj vissza hozzájuk. Emlékezz, milyen Főnek és milyen Testnek vagy a tagja.
Ne feledd, hogy erőnek-erejével lettél kiszakítva a sötétség hatalmából és lettél
bevezetve a világosságra és az isteni királyságba. A keresztség által a Szentlélek
temploma lettél, ne űzd ki őt szívedből méltatlan életeddel, és ne térj vissza újra
a sátán rabságába, mert Krisztus vére volt érted a fizetség.
* * *
Nagy
Szent Leó húszéves pontifikátusa Európa és az Egyház történelmének egy átmeneti korszakára
esett. A Római birodalom nyugati fele a barbárok állandó támadásának volt kitéve,
Kelet pedig a maga útját járta egyre inkább eltávolodva Rómától. Nyugat helyzetét
még jobban nehezítette a különböző eretnek vallási irányzatok megjelenése – mint például
a manicheusok, pelágiánusok, nesztoriánusok, monofiziták –, amelyek veszélyeztették
az igaz hit tisztaságát. Leó pápa számára ebben a helyzetben elsődleges fontosságú
feladat volt az Egyház egységének megőrzése mind területi, mind tanbeli téren. Többek
között emiatt is hívta össze a Khalkedóni egyetemes zsinatot 451-ben, amelyen felolvasták
Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről szóló, híres levelét, az ún. Tomus ad
Flavianum-ot, amelynek tanítását a zsinati atyák egyhangúan elfogadtak. A levél felolvasását
gyakran olyan felkiáltásokkal szakították félbe, mint „ez az Atyák hite”, „ez az Apostolok
hite” vagy „Péter szólt Leó által”, amellyel nemcsak a pápai tanítás iránti elismerésüket,
hanem Róma püspöke primátusának elfogadását is kifejezték..
„Ahogy Szent
Ágoston a Kegyelem doktorának számít az Egyházban, Szent Cirill pedig a Megtestesülés
doktorának, úgy Nagy Szent Leót mindenki az Egyház egysége doktorának tekinti. Tekintélyének
köszönhetően Szent Péter széke nemcsak a római zsinatok püspökeinek tiszteletét és
megbecsülését vívta ki, hanem a Khalkedónban összegyűlt több mint ötszáz keleti püspök
elismerését is”. (XXIII. János)
* * *
A hit és az Egyház egységének
buzgó védelmezője népének fáradhatatlan védelmezője is volt, különösen pedig az elnyomottaké
és a legszegényebbeké olyan szinten, hogy az utókor az „alamizsna doktorának” is nevezte
őt. „Leljük örömünket az irgalmasság cselekedeteiben – mondta egy prédikációjában
–, teljünk el ezzel az örökkévalóságra felkészítő táplálékkal. Engedjük megtapasztalni
emberi együttérzésünket a betegekkel, a szenvedés ágyához láncoltakkal, a rokkantakkal,
a mellőzöttekkel, az árvákkal és az özvegyekkel” (40. prédikáció).
„Semmire
sem jó a test éheztetése, ha a lelked nem kiált az igazságtalanság ellen, zabolátlan
nyelved pedig nem szűnik meg rágalmazni” (42. prédikáció).
***
Amikor 461. november 10-én meghalt, a régi Szent Péter bazilika előcsarnokába
temették el. Sírját azonban olyan sokan látogatták, hogy négyszer is át kellett helyezni
másik helyre. Ereklyéi jelenleg a Santa Maria della Colonna kápolnában nyugszanak.
Ő volt az első pápa, akit a Szent Péter bazilikába temettek, és akinek az utókor a
„Nagy” jelzőt adta.
__________________________
Istenünk,
te sohasem engeded meg, hogy a pokol hatalma erőt vegyen Egyházadon, amelyet erős,
apostoli sziklára építettél. Kérünk, add meg Egyházadnak, hogy Nagy Szent Leó pápa
közbenjárására igazságodban szilárdan megmaradjon, és folytonosan békében éljen. A
mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.