Isten mentsen meg bennünket a világiasság szellemétől – Ferenc pápa hétfő reggeli
homíliája
„Az Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől, amely szerint minden megegyezés,
tárgyalás kérdése, nemcsak az értékek, hanem a hit is” – hangsúlyozta hétfő reggeli
szentmiséjén a pápa a Szent Márta Ház kápolnájában. A Szentatya figyelmeztetett, hogy
óvakodni kell a hegemonikus egységre törekvő globalizációtól, amely a világiasság
gyümölcse.
Isten népe szívesen eltávolodik az Úrtól a világiasság lehetősége
láttán. Ferenc pápa az első olvasmányból, a Makkabeusok I. könyvének egy részletéből
indult ki homíliájában (1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64), hogy a világiasság „perverz
gyökeréről” elmélkedjen. A nép vezetői nem akarják, hogy Izrael többé elszigetelt
legyen más nemzetektől, ezért elhagyják saját hagyományaikat, hogy a királlyal egyezkedjenek.
„Tárgyalni” mennek és nagy a lelkesedésük. Mintha azt mondanák: „progresszisták vagyunk,
haladjunk a fejlődéssel, amelynek irányába minden ember megy”. A „serdülőkorúak progresszista
szellemiségéről” van itt szó, „amely úgy gondolja, hogy bármilyen döntés irányába
előre haladni jobb, mint a hűség szokásaiban megmaradni”. Ezek az emberek alkudoznak
a királlyal a „mindig hűséges Istenhez való hűségről”. Ezt úgy nevezik, hogy aposztázia,
hitehagyás, a hűség megszegése. Valójában nem egyes értékekről alkudoznak, hanem a
létezés lényegéről: az Úrhoz való hűségről.
Ez egy ellentmondás: nem az értékekről,
hanem a hűségről alkudozunk – állapította meg a pápa. Ez az ördög, az evilág fejedelmének
műve, aki a világiasság szelleme szerinti előrehaladásra buzdít. Majd aztán megláthatjuk
ennek a következményeit. A zsidók átvették a pogányok szokásait, és egy további lépést
tettek: a király előírta birodalmában, hogy mindenki alkosson egy népet és mindenki
hagyja el saját hagyományait. Nem a minden nemzet egységének szép globalizációja ez,
amelyben mindenki a saját hagyományai megtartásával alkot egységet, hanem a hegemonikus
egységre törekvő globalizáció, amelyet az egyedüli, kizárólagos gondolkodás (pensée
unique) jellemez. Ez a fajta kizárólagos gondolkodás pedig a világiasság gyümölcse
– mutatott rá Ferenc pápa.
Ezt követően minden nép alkalmazkodott a király
parancsaihoz, sokan hajlottak szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették
a szombatot. Lassanként haladtak előre ezen az úton. Végül a király „vészthozó undokságot
épített Isten oltárán”.
„Atya, ma is ez történik?” – tehetjük fel a kérdést.
Igen, mert a világiasság szelleme ma is jelen van, ma is arra buzdít bennünket, hogy
a kizárólagos gondolkodás progresszistái legyünk – állapította meg a Szentatya. A
bibliai történetben, ha valakinél megtalálták a Szövetség könyveit és, ha valaki megtartotta
az Úr Törvényét, a király ítéletével megölték. Ilyenről olvastunk az újságokban az
utóbbi hónapokban is. Az emberek alkudoztak az Úrhoz való hűségről, saját identitásukról,
egy néphez való tartozásukról, amely népet Isten nagyon szerette és, amelyet saját
népének tartotta.
Ferenc pápa utalt egy XX. század eleji regényre, Verne Gyula:
„A világ ura” c. könyvére, amely éppen a világiasság szelleméről szól, amely aposztáziához,
hitehagyáshoz vezet. Ma azt gondoljuk, hogy „olyanoknak kell lennünk, mint mindenki,
normálisabbnak kell lennünk, és úgy kell cselekednünk, mint mások a serdülőkori progresszista
gondolkodást követve” – jegyezte meg a Szentatya. Majd ahogy a bibliai történetben
volt, következnek a halálos ítéletek, az emberi áldozatok. Azt gondoljátok, hogy ma
nincsenek emberi áldozatok? – tette fel a kérdést. Számos emberi áldozat van! – válaszolta.
Ami vigaszt nyújt számunkra – folytatta a pápa –, az az, hogy a hűtlenség,
a világiasság szellemének és az evilág fejedelmének útja előtt mindig ott áll az Úr,
aki nem tagadja meg önmagát, Hűséges: Ő mindig vár ránk, nagyon szeret bennünket és
megbocsát, amikor a világiasság szellemében elkövetett lépéseink után bűnbánóként
Hozzá fordulunk. Isten hűséges hűtlen népével szemben is. Az egyház gyermekeinek szellemében
imádkozzunk az Úrhoz, hogy jóságával, hűségével mentsen meg bennünket a világiasság
szellemétől, amely mindent tárgyalás, megegyezés kérdésévé tesz. Óvjon meg bennünket
és segítsen előre haladni, ahogy népével tette a sivatagban, kézen fogva őket, ahogy
egy édesapa teszi gyermekével. Az Úr kezét fogva biztosan haladunk előre – zárta hétfő
reggeli homíliáját Ferenc pápa.