Amikor az egyházban hiányzik a prófécia, akkor felülkerekedik a klerikalizmus – Ferenc
pápa hétfő reggeli homíliája
Amikor az egyházban
hiányzik a prófécia, akkor magának Istennek az élete hiányzik és helyébe lép a klerikalizmus
– állapította meg Ferenc pápa december 16-án, hétfőn reggel, a Szent Márta házban
bemutatott szentmisén. A próféta az, aki meghallgatja Isten szavát, képes arra, hogy
megértse a jelent és a jövő felé irányul. Önmagába foglalja ezt a három pillanatot,
ami a múlt, a jelen és a jövő.
A múlt: a próféta tudatában van az ígéretnek
és szívében jelen van Isten ígérete, élő módon van jelen, emlékezik rá, ismétli azt.
Azután a jelenre tekint, népére és érzi a Szentlélek erejét, amely segít neki, hogy
ismét talpra álljon, folytassa útját a jövő felé. A próféta háromütemű ember: magában
hordozza a múlt ígéretét; szemléli a jelent; bátran megjelöli az utat a jövő felé.
Az Úr mindig megőrizte népét a prófétákkal a nehéz pillanatokban, azokban a pillanatokban,
amelyekben népe elbátortalanodott és tönkrement, amikor már lerombolták a (jeruzsálemi)
Templomot, amikor Jeruzsálemet az ellenség hatalma alá vetette, amikor a nép azt kérdezte
magában: „De Uram, te ezt ígérted nekünk! És most mi történik?”
Ez történt
a Szűzanya szívében is, amikor a kereszt tövében állt – folytatta homíliáját Ferenc
pápa. Ezekben a pillanatokban szükség van a próféta közbenjárására. A prófétát nem
mindig fogadják be, gyakran elutasítják. Maga Jézus azt mondja a farizeusoknak, hogy
atyáik megölték a prófétákat, mert olyan dolgokat mondtak, amelyek nem tetszettek
nekik: megmondták az igazságot, emlékeztek az ígéretre. Amikor Isten népében hiányzik
a prófécia, akkor hiányzik valami: az Úr élete. Amikor nincs prófécia, akkor az erő
a törvényességre összpontosul, a törvényszerűség kerekedik felül. Mint az evangéliumi
szakaszban olvastuk: a papok Jézushoz mentek, hogy elkérjék tőle a hivatalos papírt:
„Milyen hatalommal teszed mindezt?” (Mt 21,23-27) Mi vagyunk a Templom urai – nem
értették meg a próféciákat. Elfelejtették az ígéreteket! Nem tudták olvasni a pillanat
jeleit, fülük nem hallotta meg Isten Szavát: csak hatalmukkal rendelkeztek! – mondta
Ferenc pápa. Amikor Isten népében nincs prófécia, az általa hagyott űrt a klerikalizmus
foglalja el: éppen ez a klerikalizmus teszi fel a kérdést Jézusnak: „Milyen hatalommal
teszed mindezt?” Milyen hatalommal? Az ígéret emlékezete és a remény az út folytatására
a jelenre zsugorodik össze: nincs se múlt, se reményteli jövő. A jelen törvényes:
ha törvényes, akkor haladj előre!
Amikor azonban a legalizmus, a törvény szószerinti
értelmezéséhez való ragaszkodás uralkodik, Isten Szavát mellőzik, akkor Isten hívő
népe szívében sír, mert nem találja az Urat: hiányzik neki a prófécia. Sír, mint ahogy
sírt Sámuel próféta anyukája, Anna, kérve népe termékenységét, amely Isten erejéből
származik, amikor Isten felébreszti bennünk ígéretének emlékezetét és a jövő felé
irányít minket reménnyel: Ez a próféta! Ez a mélyreható tekintetű ember, aki meghallja
Isten Szavát.
Ezekben a napokban, amikor az Úr Karácsonyára készülünk, így
imádkozzunk: „Add Urunk, hogy ne hiányozzanak népedben a próféták! Mi, megkereszteltek,
mindannyian próféták vagyunk. Urunk, add, hogy ne feledkezzünk el ígéretedről! Hogy
ne fáradjunk el tovább haladni! Hogy ne zárkózzunk be a jogszerűségbe, amely bezárja
a kapukat! Urunk, szabadítsd meg népedet a klerikalizmus szellemiségétől és segítsd
őt a prófécia szellemiségével!” – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.