„Isten egyenlege nem olyan, mint egy vállalaté, az Ő profitja a szeretet” – Ferenc
pápa homíliája a péntek reggeli szentmisén
Isten mindig szeret,
nem tud más tenni. Az Úr Jézus mindig vár minket és megbocsát, irgalmas Isten, aki
ünnepel, amikor visszatérünk hozzá. Ezeket a gondolatokat fejtette ki péntek reggeli
homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta Házban bemutatott szentmiséjén.
A szentmisén
elhangzott első olvasmányból kiindulva fejtette ki gondolatait a Szentatya. Ózeás
próféta (Oz 14,2-10) szavai nyomán ezt mondta: Az Úr figyelemmel kísér bennünket és
gyöngéd szavakat intéz hozzánk. Még akkor is, amikor keményebbnek hangzó beszéddel
szólít a megtérésre, valójában szeretettel teli nosztalgia csendül fel szavaiban.
Az Atya buzdítása ez, aki ezt mondja fiának: „Térj meg az Úrhoz, a te Istenedhez”.
Térj meg, itt az ideje, hogy visszatérj a szülői házba. Csak ezekkel a szavakkal tudunk
órákat tölteni az imádságban.
Ilyen a mi Istenünk, a mi Atyánk szíve, soha,
soha nem fárad el. Ezt tette évszázadokon keresztül, akkor is, amikor sok esetben
népe megtagadta a hitet. Azon a délután, amikor Ádámot kiűzte a paradicsomból nagy
fájdalmat érzett, ám egy ígéretet is tett és ezt az ígéretét mindig hűségesen megtartja,
mert nem tagadhatja meg saját magát. Így tehát megvárt bennünket a történelem folyamán,
Ő, a mindig várakozó Isten.
Ferenc pápa ezután péntek reggeli homíliájában
felidézte a tékozló fiú evangéliumi jelenetét. Lukács evangéliumában olvassuk, hogy
az apa már messziről látta fia érkezését, mert folyton várt rá. Minden nap kiment
háza tornácára és nézte, hogy jön-e a fia. És amikor észreveszi, hogy közeledik „elébe
siet és a nyakába borul.” A tékozló fiú gondolatban megfogalmazza, hogy mit mond
majd apjának, de az apa nem hagyja beszélni, ölelésével belé fojtja a szót.
„De
Atyám, én oly sok bűnt követtem el, nem tudom, hogy elégedett lesz-e velem Isten”
– mondta a Szentatya képzeletbeli kérdezőjének. „Te próbálkozz. Ha meg akarod ismerni
az Atya gyöngédségét, menj hozzá, próbálkozz és aztán majd elmeséled.” Isten nemcsak
vár bennünket, hanem meg is bocsát. Az irgalmas Isten, soha nem fárad el abba, hogy
megbocsásson. Mi vagyunk azok, aki elfáradunk a bocsánatkérésben. Üzemgazdasági szempontból
ez negatív egyenleget jelent. Isten mindig vesztes az anyagi dolgok egyenlegében,
ám mindig Ő a győztes a szeretetben.
Mindez azért van így, mivel Ő az első,
aki teljesíti a szeretet parancsolatát. Ő szeret, nem tud más lenni. Jézus sok beteggel
csodát tett, meggyógyította őket. Ezek annak a számtalan csodának a jelei, amelyeket
az Úr velünk tesz, amikor elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy felkeljünk és odamenjünk
hozzá. Ha ez történik, akkor az Úr ünnepelve fogad bennünket. Ez az ünnep nem olyan,
mint a gazdag ember lakomája, akinek háza előtt ült a szegény Lázár. Isten olyan lakomát
készít nekünk, mint amivel az apa ünnepelte tékozló fiát.
Visszatérve
a olvasmány szavaihoz Ferenc pápa ezt mondta: az ígéret az, hogy „virulsz majd, mint
a liliom, kiterjednek ágaid, pompád és illatod olyan lesz, mint az olajfáé Libanonban.”
Minden olyan személy, nő és férfi, aki bátorságra kap és visszatér az Úrhoz, rátalál
Isten ünnepének örömére. Ezek a szavak segítsenek bennünket, hogy a mi Atyánkra gondoljunk,
Aki mindig vár, aki mindig megbocsát és aki mindig ünnepel, amikor visszatérünk hozzá.