„Ne féljetek, menjetek Galileába!” – Ferenc pápa homíliája Húsvét vigíliáján
Ferenc pápa nagyszombaton
este fél kilenckor kezdte a vigília-szertartást a Szent Péter bazilika átriumában
lucernáriummal: a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya megáldásával. Amikor a tűzről
meggyújtotta a húsvéti gyertyát, a kereszt vonalait és a folyó év számait követve,
ezeket a szavakat mondta: „Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég, Ő az
Alfa és az Ómega. Övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom
mindörökkön-örökké. Ámen.”- Ezután még öt tömjénszemet szúrt a feltámadt Krisztust
jelképező húsvéti gyertyába ezekkel a szavakkal: „Szent és dicsőséges – sebei által
– őrizzen – és védjen meg minket – az Úr Krisztus. Ámen.”
Következett a bevonulás
a bazilikába: a diakónus fölemelve a húsvéti gyertyát három alkalommal énekli: „Krisztus
világossága”, mire a hívek így válaszoltak, meggyújtva saját gyertyáikat: „Istennek
legyen hála!”
Ezután felhangzott az Exultet, amely ujjongó örömmel ünnepli
megváltásunk húsvéti misztériumát. Az elejét és még néhány szakaszt idézünk az öröménekből:
„Az
égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, És ujjongjanak Isten csodálatos
művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A
föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, És a nagy Király örök tündöklése
árad el rajta… Áldott éj, a halál bilincseit ekkor törte szét Krisztus, És az
alvilág mélyéről mint győztes tért vissza. Mert semmit sem érne földi életünk, Ha
a megváltás ránk nem árad. Ó mily csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk! Ó
kimondhatatlan szeretet és jóság, Hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted
érte!... Ó szerencsés vétek, Hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt
és érdemelt… Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi
és mennyei!
Ferenc pápa homíliája
A
Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangélium azzal kezdődik, hogy a szombat utáni
napon hajnalban az asszonyok a sírhoz sietnek, hogy megadják a végtisztességet Jézus
holttestének, de a sírt üresen találják. Angyal jelenti nekik a hírt, hogy vigyék
el az apostoloknak: Jézus feltámadt, előttük megy Galileába, ott majd megláthatják.
(Mt 28, 5-10). A Mester halála után a tanítványok szétszóródtak, hitük összeomlott;
úgy tűnt nekik, hogy mindennek vége, a bizonyosság és a reménység összeomlott.
De
most az angyal híradására fénysugár tör elő a sötétségből: Jézus feltámadt, amint
előre megmondta. Galileában meglátják a tanítványok. Ott, ahol először hívta őket,
a tóparton, ahol hálóikat rendezgették. Akkor mindenüket elhagyva követték Őt (vö.
Mt 4, 18-22). Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy újra emlékezetükbe idézzék a
kereszttől és a feltámadástól visszamenőleg a történteket, hogy ez új kezdet legyen:
Jézus prédikációit, csodáit, a lelkesedést, majd a kiábrándulást és az árulást.
Ferenc
pápa ezután aktualizálta húsvét üzenetét: Valamennyiünknek van egy „galileai” kezdetünk
Jézussal való utunkon, kezdve keresztségünkkel, hitünk meggyökerezésén át keresztény
tapasztalatainkig. Elmenni Galileába ezt jelenti: visszatérni ahhoz az izzó pillanathoz,
amikor Isten kegyelme megérintett engem utam kezdetén. Attól a szikrától ma is meggyújthatom
tüzemet, minden nap, és meleget és fényt vihetek testvéreimnek. E szikrától meggyullad
az alázatos öröm, amely nem sérti mások fájdalmát és elkeseredését, jó és szelíd öröm.
A keresztény életében tehát van egy Galilea a keresztségtől kezdve: találkozás Jézussal,
aki magához hívott, akit követtem, hogy részt vegyek küldetésében. Visszatérni Galileába
azt jelenti, hogy megőrizzük elevenen emlékezetünkben a hívást, amikor utamon Jézussal
találkoztam, amikor irgalommal rám tekintett és követésére hívott. Emlékezem a pillanatra,
amikor tekintetünk találkozott, és megéreztette velem, hogy szeret.
„Ma,
ezen az éjszakán, mindannyian kérdezzük meg magunktól: hol van az én Galileám? Mikor
találkoztam Vele? Emlékezem rá? Vagy talán elfeledtem? Olyan ösvényekre tévedtem,
amelyek elfeledtették velem e találkozást? Uram, segíts: mondd meg, hol van, melyik
életmozzanatom az én Galileám! Tudod, szeretnék oda visszatérni, hogy találkozzam
Veled, és hagyjam, hogy átöleljen irgalmasságod!” Ne féljetek, térjetek vissza Galileába!
Húsvét
Evangéliuma világos: Visszatérni Galileánkba! „Ez nem nosztalgia, nem a múltba menekülés,
hanem visszatérés első szerelmünkhöz, hogy az általa hozott tűztől meggyújtva elvigyük
azt másoknak, a föld szélső határaiig, mert ez a „nemzetek Galileája” (Mt 4, 15),
a Feltámadott horizontja, az Egyház horizontja; a találkozás végtelen vágya…Induljunk
el az úton!”