Újra kell értékelni a nemzetközi vállalatok felelősségét az országokban, ahol működnek,
beleértve a profit és a befektetés-kezelést
- Ferenc pápa üzenete az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetéhez
Május 28.
és június 12. között tartja Genfben 103. közgyűlését a nemzetközi szervezet. A tanácskozás
alkalmából a Szentatya levelet küldött Guy Ryder-nek, az ENSZ ügynökség főigazgatójának.
Ebben érinti a munkanélküliség, a tömeges elvándorlás és az emberkereskedelem témáját.
Figyelmeztet, hogy összefogásra és a szolidaritás kiszélesítésére van szükség a jelenlegi
helyzetben.
A munkanélküliség kapcsán a pápa rámutat, hogy az tragikus módon
kiterjeszti a szegénység határait. Különösen fájdalmas az ifjúsági munkanélküliség
jelensége, mert a fiatalokat könnyen demoralizálja, értékvesztést, a társadalomtól
való elidegenedést eredményez. A foglalkoztatás szélesebb körű kiterjesztéséhez a
Szentatya emlékeztet: „az emberi lény a szabad, kreatív, résztvevő és szolidáris munkában
fejezi ki és növeli életének méltóságát.” (Evangelii gaudium, 192)
Ezt követően
a pápa a tömeges elvándorlás kérdését érinti üzenetében. Aggodalomra ad okot azoknak
az embereknek a száma, akik arra kényszerülnek, hogy hazájuktól távol keressenek munkát.
A jobb jövőbe vetett reményük azonban gyakran bizalmatlansággal és kizárással találkozik,
hogy ne említsük a tragédiákat és szerencsétlenségeket. Hatalmas áldozathozataluk
ellenére gyakran nem találnak méltóságteljes munkát és a „közöny globalizációjának”
áldozataivá válnak. Ki vannak téve az emberkereskedelem borzalmának, a kényszermunkának
és a rabszolgaságnak. Elfogadhatatlan, hogy a mai világban a rabszolgamunka mindennapossá
vált. Ez nem folytatódhat tovább! – figyelmeztet a pápa. Az emberkereskedelem az egész
emberiség elleni csapás, bűntett. Itt az ideje, hogy összefogjunk és kiszabadítsuk
ezeket az áldozatokat, továbbá, hogy felszámoljuk ezt a bűntényt, ami mindannyiunkra
hat, a családoktól az egész globális közösségig.
Ferenc pápa ezután rámutat:
itt az ideje annak is, hogy megerősítsük az együttműködés formáit és új utakat hozzunk
létre a szolidaritás kiszélesítésére. Ehhez szükség van számos feltételre: ragaszkodjunk
minden személy méltóságához; határozottan meg kell valósítani a nemzetközi foglalkoztatási
előírásokat; célzottan kell tervezni a fejlődést, a személyt, mint a fejlődés központi
cselekvőjét és elsődleges haszonélvezőjét figyelembe véve; újra kell értékelni a nemzetközi
vállalatok felelősségét az országokban, ahol működnek, beleértve a profit és a befektetés-kezelést;
összpontosított erőfeszítést kell tenni, hogy a kormányok segítsék elő a bevándorlók
szabad mozgását mindenki javára; tehát fel kell számolni az emberkereskedelmet és
a veszélyes utazási feltételeket. A hatékony együttműködés ezeken a területeken hozzájárulhat
jövőbeli fenntartható fejlődési célkitűzések meghatározásához.
A pápa itt
utalt a közelmúltban az ENSZ főtitkárhoz és a szervezet vezetőihez intézett beszédére:
„Fenntartható jövőbeli célkitűzéseket nagylelkűen és bátran kell megfogalmazni és
megvalósítani, hogy valóban hatást gyakoroljanak a szegénység és az éhezés strukturális
okaira; hogy több eredményt érjünk el a környezet védelme terén; hogy mindenki számára
méltó munkát biztosítsunk és, hogy megfelelő védelmet biztosítsunk a családok számára,
amely alapvető eleme a fenntartható emberi és társadalmi fejlődésnek”.