Legyetek az emlékezet és a remény őrei – a pápa beszéde a koreai püspökökhöz
Ferenc pápa megérkezése
napján, augusztus 14-én, csütörtökön helyi idő szerint este fél 6-kor találkozott
a délkelet-ázsiai ország főpásztoraival a püspöki konferencia székhelyén Szöulban.
A püspök feladata, hogy megóvja az Úr nyáját. Ferenc pápa beszédében a védelmezés
két aspektusára összpontosított: az emlékezet és a remény megőrzésére.
Legyetek
az emlékezetek őrei! Legyetek tudatában, hogy a vértanúk leszármazottai
vagytok, a Krisztusba vetett hit hősies tanúságtételének örökösei a világi hívek nemzedékei
szolgálatában. Jelentőségteljes, hogy az egyház története Koreában az Isten Szavával
való közvetlen találkozásból indult el. A keresztény üzenet szépsége és teljessége
– az Evangélium és a megtérésre, a belső megújulásra és a szeretetteli életre szóló
felhívása – tett mély benyomást Yi Byeok-ra és az első nemzedék nemes idős tagjaira.
Ez tükröződik vissza a plébániák, az egyházi mozgalmak életerejében, a fiatalok és
a katolikus iskolák, a szemináriumok, az egyetemek felé irányuló lelkipásztori figyelemben
és szilárd hitoktatási programokban. Az egyházat Koreában nagyra becsülik a nemzet
spirituális és kulturális életében betöltött szerepe illetve erős missziós lendülete
miatt.
Az emlékezet őreinek lenni többet jelent annál, hogy emlékezzünk a múlt
kegyelmeire és kincseket teremtsünk belőlük. Azt is jelenti, hogy spirituális erőforrásokat
kell belőle meríteni, hogy előrelátóan és elszántan tudjunk szembe nézni a jövő reményeivel,
ígéreteivel és kihívásaival. Az egyház élete és küldetése Koreában nem külsődleges
– számbeli és intézményi – mércékkel mérhető le, hanem az Evangélium tiszta fényében
és a Jézus Krisztus személyéhez való megtérés hivatásában ítélendő meg. Az emlékezet
őreinek lenni annyit jelent, hogy tudatára ébredünk: a növekedést Isten adja (vö.
1 Kor 3,6), ami egyben a türelmes és kitartó múltbeli és jelenbeli munka eredménye.
A vértanúkról és a keresztények korábbi nemzedékeiről alkotott emlékeink legyenek
reálisak, ne idealizáltak vagy „diadalmasak”. Ha úgy tekintünk a múltra, hogy nem
halljuk meg Isten hívását a megtérésre a jelenben, nem segít bennünket, hogy továbbhaladjunk
az úton. Éppen ellenkezőleg, megfékez vagy még inkább bebörtönzi spirituális fejlődésünket.
Legyetek a remény őrei! A kegyelem és Isten irgalmának Evangéliuma
által felkínált reményé. Arra kaptunk meghívást, hogy hirdessük ezt a világnak, amely
anyagi gazdagsága ellenére valami többet, nagyobbat, hitelesebbet keres, ami teljességet
nyújt. Őrizzétek ezt a reményt életben tartva az életszentség, a testvéri szeretet
és a missziós lelkesedést lángját az egyházi szeretetközösségben.
Missziós
egyháznak lenni azt jelenti, hogy az egyház folyamatosan elindul a világ felé és különösen
a mai társadalom perifériái felé. Ehhez szükség van, hogy kifejlesszük a „lelki érzéket”,
amely képessé tesz bennünket, hogy befogadjuk Krisztus Testének minden tagját és azonosuljunk
velük (vö. Evangelii gaudium 268.). Ilyen értelemben közösségeinkben különleges gondoskodással
kell fordulni a gyermekek és a fiatalok törekvései, az idősek felé, továbbá legyünk
bölcsességük és tapasztalatuk őrzői.
A remény őrzőinek lenni magában foglalja,
hogy biztosítsuk: a koreai egyház prófétai tanúságtétele továbbra is jusson kifejeződésre
a szegények iránti aggodalmában, a szolidaritási programokban elsősorban a menekültek
és bevándorlók irányába és azok felé, akik a társadalom peremén élnek; továbbá nyilvánuljon
meg az állandó munkában előmozdításuk érdekében társadalmi, foglalkoztatási és oktatási
szinten. Felmerülhet az a veszély, hogy tevékenységünk a rászorulók irányába pusztán
a segítségnyújtási dimenzióra korlátozódik, elfeledve, hogy mindenkinek szüksége van
a növekedésre, mint személy és arra, hogy ki tudja fejezni saját személyiségét, kreativitását
és kultúráját méltó módon. A szegények és a szegényekért élő egyház apostoli eszménye
ékesszólóan kifejeződésre jutott az első keresztény közösségekben Koreában. A pápa
annak a reményének adott hangot, hogy ezek az eszmények továbbra is formálják az egyház
útját Koreában a jövő felé tartó zarándokútján.
A profetikus evangéliumi tanúságtétel
sajátos kihívásokat tartogat a koreai egyház számára attól a pillanattól fogva, hogy
egy olyan társadalomban él és működik, amely virágzik, de egyre szekularizáltabb és
materialistább. Ezen körülmények között a lelkipásztori kisegítők annak a kísértésnek
vannak kitéve, hogy nemcsak hatékony kezelési, tervezési és szervezési modelleket
vesznek át az üzleti világból, hanem egy olyan életstílust és mentalitást is, amelyet
a siker és még inkább a hatalom világi kritériumai vezetnek a Jézus által az Evangéliumban
hirdetettek helyett – zárta beszédét Ferenc pápa a koreai püspökökhöz.