Isten igazságossága és az ingyenes kegyelem – P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi
25. vasárnapra
A mennyek országát
jelképező, a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd meghökkent bennünket: mi is értetetlenül
állunk, vagy talán lázadozunk is a gazda viselkedését hallva. Ezt mondja a követelődző
munkásnak, aki az egész nap terhét viselte: „Barátom, nem követek el veled szemben
igazságtalanságot, hiszen egy dénárban egyeztünk meg. Ha az utolsónak is annyit szánok,
mint neked, nem teszem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó
vagyok?”
Gyakran összehasonlítjuk magunkat másokkal; esetleg irigykedünk,
hogy másoknak jól megy sorsa. Az ószövetségi ember mentalitása ez, amikor méltatlankodik,
hogy a „bűnösöknek”, (a választott néphez nem tartozókat nevezi így) nagyobb a szerencséjük,
mint a törvényhez hűségeseknek. Ez manapság is megtörténik, amikor a gyakorló hívőket
esetleg baj, betegség sújtja, és lázadoznak, mert Isten igazságosságát és jóságát
nem értik, és már most elővételezni akarják az igazságszolgáltatást. És főleg az a
keresztényietlen magatartás, ha magunkat különbnek tartjuk másoknál, a nem hívőknél.
Mert valójában a hit és a hitetlenség, a jó és a rossz határvonala valamennyiünk szívén
keresztül húzódik. Mindannyiunknak állandóan meg kell térnünk, mindannyian rászorulunk
Isten irgalmas jóságára.
Isten igazságossága és jósága – emberi okoskodásunk
szerint – látszólag ellentétben áll egymással. Igazában a végső igazságszolgáltatásra
az utolsó ítéleten derül fény, amikor a Bíró jobbjára vagy baljára állít bennünket
a szeretet cselekedetei szerint. Az igazságos és irgalmas mennyei Atya az utolsó
ítéletig visszavárja tékozló fiait: sohase késő a megtérés! Csak ne halasszuk halálunk
órájára. Azt mindenképpen fontoljuk meg, hogy a jutalmazás nem érdemeink szerint történik,
mert a kegyelem ingyenes. Életünkben is Isten minden természetes és kegyelmi adománya
ingyenes, ajándék. Az irgalmas és szerető Atya – egyszülött Fia érdemeiért, a Szentlélek
kegyelme, belénk árasztott szeretete által újjáteremt bennünket, és így képesek vagyunk
szeretni Istent és testvéreinket.
Isten nagylelkűségét nem múlhatjuk felül,
- mondta Loyolai Szent Ignác. A legfontosabb az, hogy megnyíljunk az isteni ajándéknak.
De ez a megnyílás is ajándék. Itt idézem még Maurice Zundel svájci misztikus papot:
Isten ingyen adja, amit ad; azt is ő adja, amit kér, és kétszeresen adja vissza azt,
amit tőlünk kap. (Mt 20, 1-16a)