„Az egyház mi vagyunk mindnyájan, senki ne okozzon botrányt” – Ferenc pápa a szerda
délelőtti általános kihallgatáson
Október 29-én, szerdán
délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az egyházról, az egyház, látható és spirituális
valóság címmel. Az előző katekézisekben az egyház spirituális természetére világítottunk
rá: az egyház Krisztus teste a Szentlélekben – mondta. Amikor az egyházra utalunk,
azonnal közösségeinkre gondolunk, plébániáinkra, egyházmegyéinkre, azokra a struktúrákra,
amelyekben általában összegyűlünk, és azokra az összetevőire, azokra az intézményi
vezetőire, akik kormányozzák. Ez a látható valóság az egyház. Fel kell tennünk a kérdést:
két különböző dologról van szó, vagy az egyetlen egyházról? Ha mindig ugyanarról az
egyetlen egyházról beszélünk, akkor hogyan értelmezhetjük a kapcsolatot látható és
spirituális valósága között?
Amikor az egyház látható valóságáról beszélünk,
nem csak a pápára, a püspökökre, a papokra, a szerzetesnőkre és az Istennek szentelt
személyekre kell gondolnunk. Az egyház látható valóságát sok férfi és nő alkotja,
világszerte azok a megkeresztelt személyek, akik hisznek, reménykednek és szeretnek.
Sokszor halljuk: „De az egyház nem teszi ezt, vagy azt” – mondd meg, ki az egyház?
„A papok, a püspökök, a pápa…” Nem, az egyház mi vagyunk, mindnyájan! Mi, mindnyájan!
Minden megkeresztelt az egyházat alkotja, Jézus egyházát. Mindenki, aki azt teszi,
amit az Úr megparancsolt, vagyis a legutolsók, a szenvedők mellé áll és megpróbál
vigaszt és békét nyújtani nekik.
Megérthetjük tehát, hogy az egyház látható
valósága nem mérhető le, nem ismerhető meg a maga teljességében: hogyan lehet megismerni
mindazt a jót, amit tesz? A szeretet annyi művét, a házastársi hűségeket, a gyermekek
nevelésére fordított sok munkát, a hit átadását, a betegek szenvedését, akik felajánlják
szenvedésüket az Úrnak. Mindezt nem lehet lemérni, annyira nagy!
Hogyan lehet
megismerni mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket rajtunk keresztül Krisztus
művel szívünkben és minden személyben? Látjátok: az egyház látható valósága is túlhalad
erőinken, titokzatos valóság, mert Istentől jön – mondta a pápa.
Ahhoz, hogy
megértsük az egyházban a látható és spirituális valósága közötti kapcsolatot, nincs
más út, minthogy Krisztusra tekintsünk, akiből az egyház felépíti testét, és aki révén
létrejön a végtelen szeretet aktusában. Krisztusban is, a Megtestesülés misztériumának
erejében felismerünk egy emberi természetet és egy isteni természetet, amelyek ugyanabban
a személyben egyesülnek csodálatos és megbonthatatlan módon. Ez ugyanúgy érvényes
az egyházra. És amint Krisztusban az emberi természet teljes mértékben eleget tesz
az isteni természetnek és szolgálatában áll az üdvösség beteljesedésének céljából.
Az egyház is misztérium, amelyben az, ami nem látszik, fontosabb, mint az, ami látszik
és csak a hit szeme ismerheti fel.
Feltehetjük a kérdést: a látható valóság
hogyan állhat a spirituális valóság szolgálatába? Ezt is úgy érthetjük meg, ha Krisztusra
tekintünk. Krisztus a példakép, az egyház példaképe, mert az egyház az ő teste. Példakép
minden keresztény számára. Ha Krisztusra tekintünk, soha nem tévedünk.
Kedves
testvérek – mondta végül a pápa – gyakran, mint egyház megtapasztaljuk törékenységünket
és korlátainkat. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Senki sem mondhatja magáról, hogy „én
nem vagyok bűnös”. Ez a törékenység, ezek a korlátok, bűneink joggal okoznak bennünk
mély fájdalmat, főleg, amikor rossz példát mutatunk, és botrányt okozunk. Milyen rossz
példa, ha rosszat mondunk a másikról. Ez nem keresztény viselkedés: ez bűn. „Ha ez
az ember magát kereszténynek mondja, akkor én inkább ateistává válok” – gondolhatják
azok, akik látják a rossz példát.
Tanúságtételünk az, ami megmutatja, hogy
mit jelent kereszténynek lenni. Kérjük az Urat, hogy ne okozzunk soha botrányt. Kérjük
a hit ajándékát, hogy megérthessük kicsinységünk és szegénységünk ellenére: az Úr
valóban kegyelme eszközévé és az egész emberiség iránti szeretete látható eszközévé
tett bennünket. Igen, válhatunk botrány okává, de lehetünk tanúság tevők is, akik
életünkkel ezt mondjuk: Jézus azt akarja, hogy így cselekedjünk – fejezte be szerda
délelőtti katekézisét Ferenc pápa.