Ferenc pápa látogatása és szentmiséje a római Szent József plébánián: „Ne távolítsátok
el a mise alatt síró gyerekeket a templomból, mert az ö sírásuk a legjobb prédikáció”
Ferenc pápa, mint
Róma városának püspöke advent harmadik vasárnapján, délután ez alkalommal az Urbs
hatodik plébániáját kereste fel, a Vatikán mögött fekvő Primavalle városrész „San
Giuseppe all’Aurelio” népes plébániáját. A hívek a templomuk előtt hatalmas nagy transzparenssel
köszöntötték a Szentatyát 78. születésnapja alkalmából, mely december 17-re, szerdai
napra esik. A plébánia épületében a pápa a helyi oblátusok gondozásában álló idősek
otthonát is meglátogatta: „Mi vagyunk a múlt század – mondta nekik derűsen a pápa
– és „ők a jövő”, utalt arra a 80 házaspárból álló csoportra, akiknek a gyermekeit
a Szent József plébánián az elmúlt évben keresztelték meg. Ferenc pápa a szentmise
előtt beszélgetésbe elegyedett az egyes plébániai csoportokkal. Visszaemlékezett a
hetven évvel ezelőtti elsőáldozására és elmondta, hogy amikor „az elsőáldozásra őt
felkészítő nővér meghalt 1987. október 17-én, akkor elment hozzá és a holtteste mellett
imádkozott, mert ő vezette el Jézushoz”.
Ferenc pápa az idén megkeresztelt
kicsik szüleinek elmesélte, hogy őt az argentin szokásoknak megfelelően nyolc nappal
a születése után, pontosan Karácsony napján keresztelték meg. Majd a beszélgetések
után a szentmise előtt meggyóntatta a plébániai hívek egy kisebb csoportját, öt személyt.
Homíliájában a keresztény örömről, az imádságról, a hálaadásról és a felebarátnak
nyújtott segítségről beszélt. Advent harmadik vasárnapja már elővételezi a Karácsony
örömét, jóllehet az öröm az egész keresztény élet sajátossága. Ilyen lehet az a derűs,
nyugodt öröm, mely megmaradhat még a nehézségek közepette is, amikor az öröm békévé
alakul át. Egy igazi keresztény nem veszti el soha a békét, mert ez a béke az Úr adománya.
Igen, az örömhöz hozzátartozik a nagy ünnepi ebéd is, de a keresztény béke az teljesen
más dolog”. „Pál apostol tanítja: „Testvérek, mindig örvendezzetek!” De
hogyan lehet mindig örvendezni?” – kérdezte a pápa. Imádkozzatok, szünet nélkül, minden
dologban adjatok hálát. A keresztény örömet megtaláljuk az imádságban, az imádságból
születik, amikor hálát adunk a sok szép dologért. De vannak emberek, akik nem tudnak
hálát adni. Ismertem egy nővért - emlékezett vissza a pápa – most jó távol van ide,
aki mindig keresett és talált okot arra, hogy panaszkodjon, siránkozzon, olyannyira,
hogy a kolostorában el is nevezték „Suora Lamentela”-nak, Siránkozó nővérnek. A keresztény
persze nem élhet így, a keserűség gyászos arcával, hanem – miként a szentek – örvendező
arccal! Ők még a szenvedésben is a béke arcát viselik”.
„A keresztény öröm
az imádság után a hálaadásból táplálkozik” - folytatta homíliáját Ferenc pápa. Még
akkor is adjunk hálát, ha sok rossz dolgot csináltunk, vagy ilyesmi történt velünk!
Gondoljunk a jó dolgokra, a családunkban, a munkánkban, az életben!” „Végül az
örömet szolgálja a másoknak nyújtott segítség is, ahogy azt a szentmise olvasmánya
sugallja: vigyük el a jó hírt másoknak! Mi keresztények vagyunk, a keresztény szó
a Krisztus-ból ered, ami „fölkentet” jelent. Hogy mire? Hogy megcsináljunk valamit,
hiszen küldetésünk van egy feladatra, ahogy hallottuk: „bekötözni a megtört szívűek
sebeit, meghirdetni a rabszolgák szabadságát, a foglyok szabadon bocsátását, hirdetni
az Úr kegyelmi esztendejét”. Olyan sok ember szenved, annyi problémájuk van, vigyük
el nekik a békét, Jézus vigasztaló kenetét!”.
Végül a pápa arra intette a
római Szent József plébánia híveit, hogy használják fel a Karácsonyig megmaradó alig
13 napot, imádsággal, hálaadással és a mások, főként a betegek és idősek megsegítésével.
Ferenc pápa a Szent József plébánián egy lelkes közösséggel találkozott, kisbabákkal,
nagyon sok apró gyermekkel, hittanosokkal és fiatalokkal. A sok gyermek láttán a pápa
elmondta, hogy „nagyon bosszantja őt, ha a szentmisén síró gyerekeket el akarják távolítani
a templomból. Ne távolítsátok el őket, mert az ő sírásuk a legjobb prédikáció!”.