Ferenc pápa szentmiséje az új bíborosokkal: Integráljátok a kirekesztetteket!

Vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődött a Szent Péter bazilikában az a szentmise, melyen Ferenc pápa együtt misézett, többek között, a szombaton kreált húsz új bíborossal. A bazilikát zsúfolásig megtöltötték főként azok a zarándokok, akik a világ különféle országaikból kerekedtek fel, hogy nemzetük, városuk, egyházmegyéjük püspökeit elkísérjék a nagy eseményre.  Ferenc pápa homíliájában a napi evangélium történetéből, a leprás meggyógyításából indult ki.

Jézus könyörülete az együtt-szenvedés

„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”. Íme, Jézus könyörülete! Az az „együtt-szenvedés”, mely elvitte őt minden szenvedő személyhez. Jézus nem kíméli magát, sőt hagyja, hogy belekeveredjék az emberek fájdalmába és szükségébe, egyszerűen csak azért, mert ő együtt akar szenvedni velünk, és mert neki olyan szíve van, mely nem szégyelli ezt az együttérzést, a velünk együtt szenvedést.  „Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott”. Ez azt jelenti, hogy Jézus, a leprás meggyógyításán túl, magára vette a kirekesztettséget is, amit Mózes törvénye írt elő. Jézus nem fél attól a veszélytől, hogy magára vegye mások szenvedését, igaz, a végsőkig megfizeti ennek az árát. Az együttérzés indítja Jézust arra, hogy konkrétan cselekedjen, hogy visszahelyezze korábbi állapotába a kirekesztettet. Ez az a három kulcs-fogalom, amit az egyház a mai nap az igeliturgiában felvet: Jézus együttérzése a kirekesztettel szemben és az ő akarata az integrálására.

A kirekesztést is vállalva

Kirekesztés: Mózes, amikor a leprások helyzetét jogilag tárgyalja, azt kéri, hogy távolítsák el őket a közösségből, amíg elmúlik a bajuk, de addig „tisztátalannak” jelenti ki őket. Képzeljétek el, mekkora szenvedést és szégyent kellett elviselnie egy leprásnak, fizikailag, társadalmilag, lélektanilag és lelki értelemben is! Nemcsak a betegség áldozata ő, hanem bűnösnek is érzi magát, megbüntetve a bűnei miatt. Egy élő halott, olyan valaki, „akit saját apja köpött szemközt”. A lepra továbbá félelmet, megvetést, ellenszenvet szül és ezért a leprást a családtagjai is elhagyják, elkerülik a többiek is, a társadalom kirekeszti, sőt a társadalom elűzi őt és arra kényszeríti, hogy az egészségesektől távoleső helyen éljen. Odáig menően, hogy ha valaki egy lepráshoz közelített, szigorúan megbüntették és magának a leprásnak is bántalmaznia kellett a hozzá közeledőt. Igaz, ennek az előírásnak a célja az egészségesek oltalmazása, az igazak védelme volt, és hogy megóvják őket minden veszélytől, kizárták a „veszélyt”, kímélet nélkül bánva a fertőző beteggel. Végül így kiált fel Kaifás főpap: „Jobb, ha egy ember hal meg az egész népért, semmint elpusztuljon az egész nemzet”.

Visszafogadva a kirekesztettet

Integrálás: Jézus forradalmasítja és minden erejével felrázza a félelemben és az előítéletben bezárt, önmagát korlátozó gondolkodásmódot. Mindazonáltal nem törli el Mózes törvényét, hanem beteljesíti azt, amikor például hatástalannak jelenti ki a megtorlás törvényét, megállapítva, hogy Istennek nem tetszik a Szombat megtartása, mely megveti és elítéli az embert; vagy amikor a bűnös  asszonnyal szemben nem ítéli el őt, sőt megmenti azok vak buzgalmától, akik már készek voltak irgalmatlanul megkövezni őt, Mózes törvénye nevében. Jézus forradalmasítja az emberek öntudatát a Hegyi beszédben, amikor új távlatot nyit meg az emberiség előtt, feltárva teljesen Isten logikáját. A szeretet logikáját, mely nem félelemre, hanem a szeretetre, az egészséges buzgalomra és Isten üdvözítő vágyára épül: „Isten, a mi üdvözítőnk,… azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”.  „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Gyógyítás érintéssel

Jézus, az új Mózes meg akarta gyógyítani a leprást, meg akarta érinteni, vissza akarta helyezni a közösségébe, anélkül, hogy az emberek uralkodó mentalitásához alkalmazkodna, anélkül, hogy aggodalmaskodna a fertőzés miatt. Jézus késlekedés nélkül válaszol a leprás könyörgésére, a helyzet és a lehetséges következmények tanulmányozása nélkül. Ami Jézus számára fontos, hogy elérje és üdvözítse a távoliakat, gyógyítsa a betegek sebeit, és visszahelyezze őket Isten családjába. Ez megbotránkoztat egyeseket!

A kétféle logika - a botrányokat is vállalva

De Jézus nem fél az ilyen típusú botránytól. Ő nem foglalkozik a zárt gondolkodású emberekkel, akik megbotránkoznak egy gyógyítás fölött, és megbotránkoznak bármiféle nyitáson, bármiféle lépésen, mely nem fér össze az ő eszmei és lelki sémáikkal. Megbotránkoznak mindenféle kedveskedésen és gyengédségen, mely nem felel meg a gondolkodásmódjuknak és a rituális puritánságuknak.  Ő integrálni akarta a kirekesztetteket, üdvözíteni „azokat, akik a táborhelyen kívül vannak”.  A hit és a gondolat kétféle logikája ez: félelem, hogy elvesztjük a megmentetteket és a vágy, hogy megmentsük az elvesztetteket. Ma is megtörténik nem egyszer, hogy egymást keresztezi ez a két logika: a törvény doktorainak  a logikája, vagyis kizárni a veszélyt, eltávolítva a megfertőzött személyt. Az Isten logikája pedig, mely irgalommal átölel és befogadva visszahelyez, átalakítja a rosszat jóvá, az ítéletet üdvösséggé, a kirekesztést egyszerű kijelentéssé formálva.

Ez a két logika végig követi az egyház egész történetét: kirekeszteni és visszahelyezni. Szent Pál, az Úr parancsát alkalmazva, hogy az evangéliumot vigyék el a föld végső határáig, megbotránkozott és erős ellenállásba ütközött főleg azok részéről, akik a mózesi törvény feltétel nélküli megtartását követelték, még a megtért pogányok részéről is. Szent Pétert is kemény kritika érte a közösség részéről, amikor belépett a pogány Kornéliusz százados házába.

Az egyház útja a visszafogadás útja

Az egyház útja a jeruzsálemi zsinattól fogva mindig Jézus útja: az irgalomé és az visszafogadásé. Ez nem akarja alábecsülni a veszélyeket, sem farkasokat engedni a nyáj közé, de visszafogadja a megtért tékozló fiút; bátran és határozottan gyógyítja a bűn sebeit; nekiveselkedik, és nem marad passzív szemlélője a világ szenvedésének. Az egyház útja az, hogy nem ítél el örökre senkit sem, hogy kiárassza Isten irgalmát minden személyre, akik azt őszinte szívvel kérik. Az egyház útja valóban az, hogy kilépjen a palánkok mögül és azok keresésére induljon, akik az élet távoli lényegbevágó  perifériáin élnek, akik teljes mértékben Isten logikáját alkalmazzák, hogy kövessék a Mestert, aki azt mondta. „Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szüksége az orvosra, és nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”. 

A visszafogadás testvért ad az „igazaknak”

A leprás meggyógyításával Jézus nem okoz kárt annak, aki egészséges, sőt megszabadítja őket a félelemtől; nem okoz neki veszélyt, ellenben egy testvért ad neki; nem veti meg a Törvényt, de megbecsüli az embert, amiért az Isten a Törvényt sugalmazta. Valójában Jézus megszabadítja az egészségeseket az „idősebb testvér” kísértésétől és azon munkások irigységének és zúgolódásának a súlyától, akik az egész nap és a hőség terhét viselték.Következésképpen: a szeretet nem lehet semleges, érzéktelen, közömbös, langyos vagy részleges! A szeretet megfertőz, szenvedéllyel tölt el, kockáztat és felforgat. Mert az igazi szeretet mindig meg nem érdemelt, feltételhez nem kötött és ingyenes. A szeretet teremtő erejű a helyes nyelvezet meglelésében, hogy mindazok felé forduljon, akiket gyógyíthatatlannak és így érinthetetlennek tartottak. Ez nagyon fontos, megtalálni a helyes nyelvezetet! A kapcsolat a helyes és beszédes nyelvezet, ugyanaz a szeretet-nyelv, mely a leprásnak a gyógyulást közvetítette. Mennyi gyógyítást tehetünk és közvetíthetünk, ha megtanuljuk ezt a kapcsolati nyelvet! Ő egykor leprás volt és most Isten szeretetének a hírnökévé vált. Az evangélium mondja: „Ám az, alighogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot”.

Mária gyengédségével befogadni a kirekesztetteket

Kedves új bíborosok – fordult Ferenc pápa a homília befejező részében hozzájuk – Jézusnak ez a logikája az egyház útja: nem csak elfogadni és integrálni evangéliumi bátorsággal azokat, akik az ajtón kopogtatnak, hanem kimenni, elindulni és keresni a távoliakat, előítéletek és félelem nélkül, átadva nekik ingyenesen mindazt, amit mi is ingyenesen kaptunk. „Aki azt állítja, hogy benne, Krisztusban  marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt”. Teljes odaadottsággal szolgálni másokat, ez a mi megkülönböztető  jegyünk, ez a mi egyetlen megtiszteltetésünk!  Jól gondoljátok meg ezt ti, akik ezekben a napokban kaptátok meg a bíborosi titulust. Kérjük Mária, az Egyház Anyja közbenjárását, aki elsőként szenvedte el a kirekesztést a rágalmak miatt és a száműzetést, azért, hogy elérje számunkra, hogy Isten hűséges szolgái legyünk. Ő tanít bennünket, hiszen anya, hogy ne féljünk befogadni a kirekesztetteket, és ne féljünk a gyengédségtől! Hányszor is van bennünk félelem a gyengédségtől! Türelemmel ruház fel bennünket, amikor elkísérjük őket az útjaikon, anélkül, hogy a nagyvilági sikerek tetszését keresnénk. Mutassa meg nekünk Jézust, és adja, hogy Ő velünk együtt járjon!  

Lássátok meg az Urat minden kirekesztett személyben

Kedves új bíborosok, Jézusra és Anyánkra nézve, arra buzdítalak benneteket, hogy szolgáljátok az egyházat oly módon, hogy a keresztények, tanúságtételeteken épülve, ne legyenek arra kísértve, hogy Jézussal legyenek anélkül, hogy a kirekesztettekkel lennének, egy kaszttá elszigetelődve, melynek semmi egyházi hitelessége nincs! Arra buzdítalak benneteket, hogy bármiféle okból is, de lássátok meg az Urat minden kirekesztett személyben, aki éhes, szomjas és ruhátlan; az Úr az, aki jelen van azokban, akik elvesztették a hitet vagy akik eltávolodtak attól, hogy éljék a saját hitüket,vagy akik ateistáknak mondják magukat; az Úr az, aki a börtönben van, aki beteg, akinek nincs munkája, akit üldöznek; az Úr van jelen a leprásban, testben és lélekben, akit hátrányos megkülönböztetés ér. Nem fedezzük fel az Urat, ha nem fogadjuk be őt hiteles módon a kirekesztett emberben!

Szent Ferenc példájával, a leprást átölelve

Emlékezzünk mindig Szent Ferenc példájára, aki félelem nélkül ölelte át a leprást és befogadta azokat, akik a kirekesztés bármiféle fajtájától szenvednek. Valójában, kedves Testvéreim, a kirekesztettek  evangéliumáról van szó, és ez tárja fel, ez nyilatkoztatja ki a mi hitelességünket” – zárta homíliáját Ferenc pápa a vasárnap délelőtt a Szent Péter bazilikában tartott szentmisén, melyen vele együtt koncelebráltak a szombaton kreált új bíborosok.

(vl)