Ferenc pápa beszéde az Olasz Szövetkezetek Szövetségének hétezer tagjához

Szombaton délelőtt a VI. Pál teremben fogadta Ferenc pápa az Olasz Szövetkezetek Szövetségének 7000 tagját. Hozzájuk intézett beszéde nagyjából kétszerese volt a megszokott pápai beszédek terjedelmének, ami annak a fontosságát mutatja, amit Ferenc pápa a szövetkezeti mozgalomnak tulajdonít.

Olasz papok, plébánosok Itáliában elsőként alapítottak szövetkezeteket

„Az olasz egyház nagy kincsének élő emlékezete vagytok” – szólította meg a szövetkezeti dolgozók népes és színes seregletét a pápa, majd arra emlékezette őket, hogy „már az 1800-as években olasz papok, plébánosok Itáliában elsőként alapítottak szövetkezeteket. Ma is vannak olasz egyházmegyék, ahol a papok és hívek a szövetkezethez folyamodnak, mint a munkanélküliség és a társadalmi problémák hatékony orvoslásának az eszközéhez”.      

„Az egyház mindig elismerte, megbecsülte és bátorította a szövetkezeti tapasztalatot” - Ferenc pápa az egyház társadalmi tanításának az alappontjait emelte ki beszédében, kezdve XIII. Leó pápa 1891-ben írt Rerum Novarum enciklikájával, ahol ezt olvassuk: “tutti proprietari e non tutti proletari”, vagyis  a szövetkezetben a tagok  „mindannyian tulajdonosok, de nem mind proletárok”. A Leó pápától, VI. Pál pápán át egészen Benedek pápáig tartó „megszólalások a szövetkezeti mozgalom elismerésére és bátorítására a mai napig érvényesek és időszerűek”.

Vigyétek tovább az eddigi eredményeket!

Ferenc pápa kiemelte, hogy ebben a párbeszédben ő a jövő felé tekint: az új távlatok, az új felelősségek, a szövetkezeti vállalkozások új formájú kezdeményezései felé fordul. Ez egy igazi misszió, mely teremtő fantáziát igényel az új módszerek megkeresésében és megvalósításában, hogy legyőzze a „kiselejtezés kultúráját”. Ehhez szükség van a szolidaritás globalizálására, a személy integráns egészét biztosító igazi haladásra. Ne elégedjetek meg az eddig elért eredményekkel – bíztatott a pápa – hanem tökéletesítsétek, erősítsétek meg és újítsátok meg, amit eddig felépítettetek. Arra emlékeztette őket, hogy a szövetkezeti mozgalomnak van egy „prófétai jellege” is, mely a jövőbe néz, és új formákat próbál feltalálni a népi mondás jegyében: „Amikor a fa új ágakat hajt, akkor épek a gyökerek és erős a törzs”. A pápa felsorolt néhány szektort, ahol a  szövetkezeti mozgalom különösen is fontos: a mezőgazdaság, az építőipar, a halászat, az ipari tevékenység, az elosztás szolgálata, majd néhány konkrét bátorítást ajánlott a figyelmükbe.

A szövetkezetek a közöségek és a civil társadalom leggyengébb részének a motorjai

A szövetkezetek legyenek a felemelő és fejlesztő motorjai a helyi közösségek és a civil társadalom leggyengébb részének. Új szövetkezeti vállalkozások kellenek, főként új munkahelyek megteremtése céljából. Ezzel elsősorban a fiatalokat sújtó drámai munkanélküliségen lehet és kell segíteni, de a nők is rászorulnak arra, hogy a munka világába kapcsolódhassanak. A nehézséggel küzdő szövetkezetek megmentésére a pápa a „Workers buy out”, a „visszaszerzett, visszavásárolt vállalkozások” módszerét ajánlja.

Főszereplők a Welfare területén, főként az egészségügyben 

A második bátorító szempontja a pápának azt sugallja, hogy a szövetkezeti mozgalmak legyenek főszereplői a Welfare, a jóléti világ új megoldásai megvalósításában, főként az egészségügy területén. Tudom, hogy mennyi mindent tesztek annak érdekében, szólt elismerőleg a pápa, hogy szeretettel és szenvedéllyel segítsétek a városok és a társadalom peremein élő családokat, gyerekeket és betegeket. A szeretet az egy adomány! Nem egy egyszerű gesztus, mely megnyugtatja a szívet! Az egyház társadalmi tanítása e tekintetben erővel hangsúlyozza a szubszidiaritás elvét, ami azt jelenti, hogy az adott szinte egyesítsük az erőket. Milyen szép lenne, ha az ellátási rendszerek - mint például az egészségügyi ellátás – egész hálózatát hoznátok létre, hiszen tiétek a feladat, hogy új gyakorlati megoldásokat találjatok ki! Azt azonban soha nem lehet elfelejteni, hogy mindig az embert állítsátok a középpontba!” – buzdított a pápa.  

A szövetkezet az együttműködést jelenti, minden szinten

Ferenc pápa harmadik bátorító gondolata a gazdaságot érintette, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság és a személy értéke összefüggésében. A szabadelvűség azt hiszi, emlékeztet a pápa, hogy elegendő csak gazdagságot termelni és az elosztás kérdése az már nem fontos. Mások úgy vélik, hogy a vállalkozások felhalmozott  gazdagságának a morzsáit kell kiszélesíteni, így oldva meg a társadalmi felelősség kérdését. Mindkét megoldás becsapja önmagát, mert csak a marketinggel foglalkozik, anélkül hogy kilépne a személyes és a vállalkozói önzés végzetes zárt köréből. Arra gondolok konkrétan – folyatta a pápa – hogy egy munkás, egy beszállító, egy alkalmazott ne csak a bérét kapja meg, hanem tegyük őt főszereplővé. Szükséges, hogy növekedjék a bevétele, de ez sem elég, hanem még az is kell, hogy a szövetkezet által vitt vállalkozás növekedjék valóban szövetkezeti módon, vagyis hogy abban részesedjék mindenki. A „cooperari” kifejezés, magyarázta a pápa a szó etimológiáját, azt jelenti, hogy együtt-működünk, közösen cselekszünk a cél eléréséért. Soha ne elégedjetek meg a „szövetkezeti” szóval, az együttműködés valódi, lényegi tudatosítása nélkül”.

A szövetkezetek a családért és a nőért

A negyedik pápai bátorítás a családok világát érintette. Ha körülnézünk azt látjuk, hogy egy gazdaság soha nem újul meg ott, ahol a társadalom elöregszik. A szövetkezeti mozgalom jelentős hatást gyakorolhat, hogy fenntartsa, megkönnyítse és bátorítsa a családok életét. A munka és a család összebékítése, jobban mondva harmonizálása egy olyan feladat, amit eddig is csináltatok. Ez azt is jelenti, hogy segítitek a nőket abban, hogy teljesen megvalósíthassák küldetésüket és gyümölcsöztethessék a talentumaikat, otthon a családban és a vállalkozásokban is, mint főszereplők!

Működjenek együtt pénzügyi szövetkezetek és szövetkezeti vállalkozások!

  Az ötödik bátorításom bizonyára meglep benneteket! A vállalkozásokhoz ugyanis pénz kell. A szövetkezeteket általában nem gazdag tőkések alapították, sőt azok, szakmai szóval élve, „alultőkésített” vállalkozások voltak. Ellenben, mint pápa mondom nektek: „Szükség van a beruházásokra, kell hogy jól befektessetek!”. Olaszországban most biztosan nehéz közpénzt elnyerni, hogy a gyér forrásokat kipótoljátok. Megoldásként a következőt javaslom: „Tegyétek össze meghatározott célkitűzéssel a jó eszközöket, hogy együtt valósítsátok meg a jó műveket!”. Működjenek együtt pénzügyi szövetkezetek és szövetkezeti vállalkozások! Bánjatok jól a pénzzel, de ne legyen bálvány, hanem a pénz álljon az élet szolgálatában és ne a tőke parancsoljon az emberek felett, hanem álljon az emberek szolgálatában!     

A szövetkezet a közjót szolgálja 

Vigyázzatok a hamis szövetkezetekre, intett pápa józanul és prófétai módon. Ha a szövetkezeti gazdaság hiteles, akkor erős társadalmi szerepet vállal magára. Mozdítsátok elő a becsületesség gazdaságát! Az igazi gazdaságot arról lehet felismerni, hogy csak a közjót veszi figyelembe. A nemzeti szinten túl azonban ápolni kell a nemzetközi kapcsolatokat is, amelyben szintén úttörő szerepet vállaltatok.

Végül Ferenc pápa arra buzdította az Olasz Szövetkezetek Szövetségének 7000 tagját a VI. Pál teremben, hogy a múlt örökségének megfelelően ápolják a kapcsolatokat a plébániákkal és az egyházmegyékkel és céljaik elérése érdekében fogjanak össze ne csak a többi katolikus szövetkezettel, hanem minden jóakaratú emberrel.

(vl)