Ferenc pápa homíliája Nagycsütörtök este a római Rebibbia börtönben

Nagycsütörtöki szentmise az Utolsó vacsora alapításának az emlékezetére Róma perifériáján

Ferenc pápa, tanításának megfelelően Nagycsütörtökön este a perifériára ment, hogy ott kezdje el a szent Háromnap szertartásait. A periféria pedig tényleg a városszéle, Róma észak-keleti részén a Rebibbia nagybörtön, ahol 2100 foglyot tartanak őrizetben, közülük 350 nőt. A pápa az Úr vacsorájának az emlékére tartott szentmisét a börtön „Miatyánk” nevű kápolnájában mutatta be, melynek során megmosta tizenkét fogolynak, hat nőnek és hat férfinak a lábát. A nők közül kettő nigériai, egy kongói, egy ecquadori és két olasz, a férfiak közül egy brazil, egy nigériai és négy olasz. A számok tükrözik az arányokat, a foglyok fele olasz, a másik fele külföldi. A kápolnában 150 férfi és 150 nő fogvatartott várt a pápára, közülük 15 anya, akik három évesnél kisebb gyerekeikkel együtt élhetnek a börtön egy külön részlegében.

Ferenc pápa a börtönudvaron találkozott a fogvatartottakkal, köszöntötte és megcsókolta őket, sokukat külön-külön. Ők pedig saját rajzaikat, többek között egy összefűzött mappában a keresztút képeit ajándékozták a Szentatyának. Megható jelenet volt a pápa számára is, amikor tetovált kezű, erős karú férfiak egy fotót mutattak neki és áldást kértek rá: „Ez Dávid, a fogolytársunk, aki meghalt. Áldja már meg…!” – és Ferenc pápa eleget tett a kérésüknek.        

„Szerette őket, mindvégig szerette

„Akkor csütörtökön Jézus együtt volt az asztalnál a tizenkettővel, amikor megünnepelték a pászkát” – kezdte szabadon fogalmazott homíliáját a pápa. „Az evangéliumnak, amit éppen most hallottunk, van egy olyan mondata, mely a közepe mindannak, amit Jézus tett mindannyiunkért: „Szerette őket, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1), Jézus szeretett bennünket és most is szeret. Korlátok nélkül, mindig, a végsőkig menően.       

Soha nem fárad bele szeretni. Szeret mindnyájunkat, egészen addig a pontig, hogy életét adja értünk. Igen, hogy életét adja mindnyájunkért, közülünk minden egyes személyért. Mindenki elmondhatja közülünk: „Értem adta az életét”. Érted és érted adta az életét, mindenkiért, mindenkit személyesen nevén szólítva. Az ő szeretete személyes. Jézus szeretete nem csal meg soha, mert ő nem fárad bele szeretni, miként nem fárad bele megbocsátani és átölelni bennünket. Ez az első, amit mondani akartam, Jézus szeretett bennünket, a végsőkig” – hangsúlyozta a pápa.  

Megmosom a lábatokat, hogy érezzétek az Úr szeretetét

És aztán, miközben Jézus ezt teszi, a tanítványok nem értették őt: a lábmosást. Abban a korban szokásban volt – magyarázta a pápa a börtönprédikáció során –, hogy amikor az ember hazaérkezett, lemosták a lábáról az utca porát. Ez a ház bejáratánál történt, de nem a ház ura végezte azt, hanem rabszolgák. Ez egy rabszolgamunka volt! Jézus mint egy rabszolga mossa meg a tanítványok lábát, és ezért mondja: „Amit én csinálok, azt most nem érted – mondja Péternek – de később majd megérted” (Jn 13,7). Jézusnak olyan nagy a szeretete, hogy rabszolgává lett értünk, hogy szolgáljon nekünk, hogy megváltson és megtisztítson minket.          

Ma, ezen a szentmisén az egyház azt akarja, hogy a pap megmossa tizenkét személy lábát, a tizenkét apostolra emlékezve. A szívünkben érezni kell a bizonyosságot, biztosnak kell lennünk abban, hogy az Úr, amikor megmossa a lábunkat, megint érezteti velünk a szeretetét.

Van a Szentírásban egy mondat, Izajás prófétától: „Vajon az anya elfeledheti-e a gyermekét? De ha egy anya mégis elfeledné a gyermekét, én soha nem feledkezem meg rólad, mondja az Úr” (v.ö. Iz 49,15). Ilyen az Isten szeretete számunkra” – mondta a pápa.

„Ma megmosom közületek tizenkettőnek a lábát, ám ezekben a fivérekben és nővérekben ti mindannyian benne vagytok. Mindenki, aki itt lakik. Ti képviselitek őket. De nekem is szükségem van arra, hogy az Úr megmosson engem, ezért kérem, imádkozzatok ezért ezen a szentmisén, hogy az Úr lemossa az én szennyeimet, azért, hogy mindinkább rabszolgátok lehessek, vagy inkább rabszolga a nép szolgálatában, miként Jézus az volt. Most pedig kezdjük el a szertartásnak ezt a részét…

Búcsúszavak a börtönlátogatás végén

A börtönlátogatás végén a pápa ezekkel a szavakkal fordult a fogvatartottakhoz: Mielőtt elindulnék, szeretném ismét megköszönni a fogadtatást és az értem mondott imádságot, nagyon köszönöm. Jó és szent Húsvétot kívánok nektek, mindnyájatoknak. Most pedig, kérlek benneteket, imádkozzatok értem. Mondjuk el együtt a Miatyánkot, hogy adja ránk az áldását…” – ért véget Ferenc pápa nagycsütörtöki börtönlátogatása.

(vl)