Hálás gondolatok Anyák napjára – P. Vértesaljai László köszöntő írása

A gyümölcsoltó március után május az egyre teltebb, gyümölcshozó hónap. A természet ekkor hozza, ekkor termi zsengéit, elsőszülötteit, szabadban és szabadon, az ég alatt és művi kényszertől mentesen. Az új termés aztán friss színeivel, eredeti ízeivel magára vonja figyelmünket, pedig csak gyermek ő is, "asszonynak szülötte". Hiszen mindenféle nép tudta itt a planétán, hogy a föld, a Gaia, a Terra: Asszony, Anya. Fogan, szül és terem. Mi is tudjuk ezt mindnyájan, hiszen szülöttek vagyunk, mindnyájan, asszonynak szülöttei, Édesanyáinké. Odafordulunk most hát a gyökér, az eredet felé, és köszönjük a létezésünket, hogy vagyunk. Hogy elfogadtak bennünket: otthont kínálva, meleg, biztonságos otthont először kilenc hónapra, aztán egy életre. Pedig nem is tudták szegénykéink, hogy milyenek leszünk: fiúk vagy lányok, jók vagy rosszak. Mégis megtették, mert érezhették, anyának lenni: áldás.

Bölcső és koporsó, születés és halál között az ember-lét legnagyobb titka az asszony titka. Nem a férfi zúduló teremtő ereje előtt hajt fejet az emberiség, hanem az asszony befogadó, új életet ígérő vágyát és szándékát tiszteli meg. Nem csoda, sőt egészen természetes, hogy minden vallás és minden valamire-való kultúra titkai közepére helyezte a termékenységet. Körültáncolta, énekelt neki, és leleményes szeretettel kedveskedett körülötte.

A keresztény ember a Teremtőjére tekint, aki férfinek és nőnek teremtett bennünket és a nőt megáldotta és bevonta a teremtés titkába. Az egyházi házasságkötésnek csodálatosan szép pillanata az ünnepélyes nászáldás, melyben a pap - a Teremtő Istentől véve szolgálatát - az asszony felé fordulva így imádkozik: "Istenünk, nézz kegyesen szolgálódra, aki oltalmazó áldásodat kéri a házasélet küszöbén, a szeretet és a békesség lakjék a lelkében, részesedjék a termékenység áldásában és meglássa fiainak fiait!".

A nagymamák, az érett és türelmes anyák örömét kéri, akik azt is tudják már, hogy anyának lenni nem csak áldás, hanem feladat és áldozat. Egyúttal lemondás is, az elhaló búzaszem példazatának naponta, kora reggeltől késő estig csendben, konyhában, munkahelyen, aztán megint konyhában - két kézzel elprédikált tanúságtétetele.

Az éneklő Egyház májust a "legszebb hónapnak" nevezi és Máriának, Jézus Édesanyjának szenteli. A gyermek törődik most Anyjával, hiszen Krisztustól, a Megváltótól, mi társörökösök kettőt kaptunk: megváltást szerző Keresztjét bűneink bocsánatára és Édesanyját oltalmunkra.

Ezért árad a köszöntő szó végig az egész hónapon ugyanazt ismételgetve: "Üdvözlégy Mária...kegyelemmel teljes... áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse... Istennek Szent Anyja...". Íme az áldás, amit a szolgálólány alázattal vesz a Magasságbelitől. És amikor az Egyház a titkokról elmélkedik, akkor már az anya feladatát szemléli, aki gyermekét a templomban bemutatja, aki gyermekét - ha elvész - a templomban keresi, aki Fiát egészen a keresztig kíséri, halott testét ölébe veszi és így, ezek után – bizonyára  az Annuntiatio meglepetésével és őszinte csodálkozásával – fogadja a neki kijelölt helyet a mennyben, az atyai ház fiúi trónusán.

Mit is tud nekünk mondani Mária, ha hozzá folyamodunk? Hogy az anyaság örvendetes, fájdalmas és dicsőséges. Türelem és alázat kell hozzá, hogy egyik vonását a másik után elfogadjuk, megéljük és megköszönjük.

A Máriát köszöntő májusi hónap első vasárnapján szeretettel köszöntjük az Édesanyákat. A jóságos Isten bevonta őket teremtő művébe és az emberlét legszebb, legmagasztosabb feladatát bízta rájuk: új élet vállalását és befogadását, kihordását, világra hozatalát, majd egy életen át a nevelés, gondozás és féltve-aggódva szeretés áldozatos szolgálatát. Áldja meg őket az Isten gyermekeinek hálás köszönő szavával és töltse el az anyák szívét mindig megújulni tudó reménységgel! Mária, Édesanyák Anyja, könyörögj Érettük!

(vl)