A befogadó testvériség a legjobb tanúságtétel arról, hogy Isten atya

Latin-amerikai látogatása utolsó állomásának utolsó napján, vasárnap délelőtt  Ferenc pápa szentmisét mutatott be az Asunción nemzetközi repülőteréhez közel eső, Nu Guazú nevű hatalmas parkban, amely másfélmillió ember befogadására alkalmas. A művészien felépített szabadtéri oltár hátterében a falakat Paraguay mezőgazdasági termékeivel,  főleg sűrűn rakott kukoricacsövekkel díszítették. Az olvasmányok és imádságok most is spanyol és guarani nyelven hangzottak el, Ferenc pápa és a koncelebrálók az évközi 15. vasárnap miséjét mutatták be. Ennek evangéliumához  (Mk 6, 8-11), az apostolok szétküldéséhez fűzte a pápa homíliáját. Az epizódból egyetlen gondolatot, a vendéglátást, befogadást emelte ki, és erről elmélkedett.

Jézus a keresztény utat jelzi: átalakítani a szívet

Jézus ezt mondja apostolainak: „Maradjatok ott, ahol befogadnak benneteket! Kenyér, erszény nélkül, egyszerű ruházatban küldi szét őket apostoli útjukra; nem hatalmasok, tulajdonosok, főnökök, törvénytudók, Jézus a keresztény utat jelzi: átalakítani a szívet. Megtanítani a keresztény közösségeknek a befogadást, a szerető vendéglátást. Átmenni az önzés, a becsukódás, az összeütközés, a megosztottság és a felsőbbrendűség logikájától az élet, az ingyenesség, a szeretet logikájához. Az uralkodás, az elnyomás, a manipuláció, a stratégiák és taktikák logikájától a befogadás,  az elfogadás, a másokról való gondoskodás logikájához.

Az Egyház a vendéglátás háza

Az egyház a nyitott szív anyja: tud befogadni, elfogadni, gondoskodni főleg azokról, akik különösen rászorulnak, akik nagyobb nehézségekkel küzdenek. Az Egyház a vendéglátás háza. Milyen jól tesszük, ha megtanuljuk a befogadás, a vendéglátás nyelvezetét! Mennyi sebesült és kétségbeesett várja, hogy meghallgassuk, gondoskodjunk róla! Az éhező, szomjazó, idegen, ruhátlan, beteg, börtönbe zárt. Gondoljuk az utolsó ítéletre! (Mt 25, 34-37) Jézus velük azonosította magát. Szerető be- és elfogadása annak, aki másképpen gondolkodik, mint mi, akinek nincs hite vagy elveszítette, az üldözött, a munkanélküli, a más kultúra embere, a  bűnös… Sokszor elfelejtjük, hogy van egy rossz, ami megelőzi bűneinket, amely azok gyökere: a magány. Ennek sok oka, indítéka lehet. Lerombolja az életet. Elszakít másoktól, Istentől, a közösségtől. Bezár önmagunkba. Ezért az Egyháznak, anyánknak ne az legyen a fő gondja, hogy ügyeket intézzen, terveket készítsen, hanem az, hogy testvériségben éljünk másokkal. A befogadó testvériség a legjobb tanúságtétel arról, hogy Isten atya. „Arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”, mondja Jézus (Jn 13, 35) Jézus így nyit nekünk új távlatot, amely tele van élettel, szépséggel, igazsággal.

Senki sem kényszeríthet arra, hogy ne legyünk mi befogadók népünk körében

Amikor fáradtak vagyunk és súlyosan ránk nehezedik az evangelizálás gondja, emlékezzünk arra, hogy az evangélium a személyek legmélyebb szükségleteinek, vágyainak felel meg, mert mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy barátságban éljünk Jézussal és a testvéri szeretetet gyakoroljuk. Ferenc pápa itt Evangelii gaudium k. buzdítását idézte (265). Egy dolog biztos: senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy be- és elfogadjon bennünket, ez az emberi szegénységgel és szabadsággal jár. De az is biztos, hogy senki sem kényszeríthet arra, hogy ne legyünk mi befogadók népünk körében.

Az Egyház anya, mint Mária, aki eszményképünk. Ő nem uralkodott, hanem szolgált, befogadott, befogadta  Isten életét méhébe, és nekünk adta Jézust.

(szf)