Olasz zarándokok a 70 éve mártír Bonhoeffer német evangélikus teológus nyomain

1906. február 4-én, Breslauban (mai nevén  Wrocław) született Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész, teológus és filozófus és hetven évvel ezelőtt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban végezték ki egyszerűen azért, mert Krisztus nevében kiállt a megvetett és megbélyegzett emberek mellett. Mindössze 39 éves volt. Nyolcgyermekes családban hatodikként látott napvilágot. Apja, Karl Bonhoeffer híres berlini neurológus volt. Dietrich 1923-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Tübingenben, amit később Berlinben és New York-ban folytatott. 1931-ben Berlinbe került, ahol egyetemi lelkészként és ökumenikus ifjúsági titkárként szolgált. 1933-ban Londonban két éven át végzett lelkipásztori munkát. Ez alatt az idő alatt ökumenikus egyházi kapcsolatok kiépítésén fáradozott. 1935-ben tért vissza hazájába, és Finkenwaldban a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház illegális igehirdetői szemináriumának a vezetője lett. A Gestapo 1940-ben másodszor is betiltotta a mozgalmat, Bonhoeffert pedig eltiltotta a tanítástól, az igehirdetéstől és a publikálástól. Alig egy hónapnyira a háború végétől, Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka személyesen adott parancsot Bonhoeffer felakasztására, melyet 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hajtottak végre.  

Az évforduló kapcsán az észak-olaszországi „Effatà Tour” zarándokiroda augusztus 10-e és 15-e között zarándokutat szervezett Németországba és Lengyelországba „Bonhoeffer útján – a szabadság útján” címmel. A zarándokút során felkeresik Tübingent, Bonhoeffer teológiai tanulmányainak városát, Berlint, ahol tanított és megismerte feleségét Maria von Wendenmeyert. Berlini háza mára már múzeum és eredeti berendezési tárgyaival fogadja a látogatókat. A Stettin (ma Szczecin) melletti Finkenwaldban Bonhoeffer a nemzetiszocialista-ellenes elkötelezettségére emlékeznek. A zarándokút résztvevői ellátogatnak Nürnbergbe, a hírhedt SS nagygyűlések egykori színhelyére, végül pedig Flossenbürgben a koncentrációs tábor Bonhoeffer emlékhelyét keresik fel, ahol az evangélikus pásztor sorsa beteljesedett. Az olasz zarándokutat Giuseppe Pellegrino atya vezeti, aki a torinói egyetem teológiai tanszékén morálteológiát tanít.   

Bonhoeffer tág horizontú ember volt. A teremtés volt számára a kiindulópont és éppen ezért mindenkiben Isten teremtményét látta, függetlenül egyéni konkrét vonatkozásaitól. Nyilvánvalóan különösen azokra tekintett így, akiket a kora, és benne a német nemzetiszocialista ideológia megbélyegzett. Minthogy ő maga is megvetett lett a náci rendszer szemében, értette meg és elemezte a megvetés-magatartás sajátosságait. Börtönben írt, híressé vált leveleinek egyik rendkívül értékes gondolata:

„Az emberek megvetésével pontosan az ellenfeleink legfőbb hibájába esünk bele. Aki egy embert lenéz, az sohasem lesz képes bármit is kihozni belőle. Abból, amit másokban megvetünk, semmi sem egészen idegen saját magunktól. Mily gyakran várunk el másoktól többet, mint amire saját magunk hajlandóságot mutatunk! Miért van az, hogy az emberről, az ember megkísérthetőségéről, gyarlóságáról mindmáig oly megfontolatlanul gondolkozunk? Meg kell tanulnunk, hogy embereket ne annak alapján ítéljük meg, amit tesznek vagy amit elmulasztanak megtenni, hanem annak alapján, amit elszenvednek. Az emberekhez – és különösen a gyengékhez – való viszonyulás egyetlen hasznos módja a szeretet, vagyis a velük való közösség fenntartásához való ragaszkodás. Maga Isten sem vetette meg az embert, hanem emberré lett érte.”

Fájdalmas módon, hetven évvel halála után, 2015-ben, amikor a világunkban egy soha nem látott méretű népvándorlás folyik, a nagy német teológus mártír gondolata az embertárs meg nem vetéséről, ma éppolyan aktuális, mint saját korában, hetven évvel ezelőtt.  

(vl)