Képmutatás helyett – a pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

Ferenc pápa augusztus utolsó vasárnapján is elimádkozta a Szent Péter-téren összegyűlt hívekkel a déli Mária-imát. Előtte mondott beszédében a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, melyben Jézus a képmutatás elkerülésére szólít minket. A jelenetben Jézus a farizeusokkal és az írástudókkal vitázik az „ősök hagyományainak” értékéről (Mk 7,3), amelyeket Ő - Izajás prófétára utalva – „emberi előírásoknak” nevez (7. vers), és ezért nem szabad, hogy átvegyék „Isten parancsolatának” (8. vers) helyét. Ezek az ősi előírások ugyanis nem csupán a Mózesnek kinyilatkoztatott isteni parancsolatokra vonatkoztak, hanem egy sor olyan szabályt tartalmaztak, amelyek a mózesi törvény útmutatásait részletezték. Jézus beszédpartnerei ezeket a szabályokat rendkívül aprólékosan alkalmazták és a hiteles vallásosság kifejeződéseként állították be. Ezért azt vetették Jézus és tanítványai szemére, hogy áthágják e szabályokat, főleg, amelyek a test külső megtisztítására vonatkoznak (vö. 5. vers). Jézus válaszában ott cseng a prófétai hang ereje: „Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz ragaszkodtok” (8. vers) – mondja Jézus. E szavak hallatán csodálatot érzünk a Mester iránt: érezzük, hogy a benne rejlő igazság és bölcsesség megszabadít minket előítéleteinktől.

Ne a betűhöz ragaszkodjunk, tisztítsuk meg szívünket

De vigyázat! – figyelmeztetett a pápa. Jézus e szavaival óva int minket ma is attól, hogy úgy gondoljuk: a törvény külsődleges betartása elegendő ahhoz, hogy jó keresztények legyünk. Amint abban az időben a farizeusok, ma is fennáll a veszély, hogy azt higgyük, a helyünkön vagyunk, vagy - ami még rosszabb – jobbnak tartsuk magunkat másoknál pusztán azért, mert betartjuk a szabályokat, a szokásokat, még ha nem is szeretjük felebarátainkat, ha keményszívűek, gőgösek, büszkék vagyunk is. Az előírások betű szerinti betartása terméketlen dolog, ha nem változtatja meg a szívet és nem mutatkozik meg konkrét tettekben: vagyis meg kell nyílni az Istennel való találkozásnak és a Szaváról való imának, keresni kell az igazságosságot és a békét, segíteni a szegényeket, a gyengéket, az elnyomottakat. A pápa ekkor szabadon folytatta beszédét: „Mindannyian tudjuk, hogy közösségeinkben, plébániáinkon, lakóhelyünkön mennyit ártanak az egyháznak, mennyi botrányt okoznak azok az emberek, akik nagyon katolikusnak mondják magukat, gyakran járnak templomba, de aztán a hétköznapi életben elhanyagolják a családjukat, rosszat mondanak másokról és így tovább. Ezt ítéli el Jézus, mert ez egy keresztény ellen-tanúságtétel”.

Hol van az én szívem? Hol van az én kincsem?

Az Úrangyala előtt mondott beszédében Ferenc pápa ezután a szív megtéréséről, a belső értékek fontosságáról szólt. Jézus elmagyarázza a tömegnek, hogy „nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik” (15. vers). Nem a külső dolgok tesznek vagy nem tesznek minket szentté, hanem a szívünk az, amelyik tükrözi a szándékainkat, a választásainkat, azt a vágyunkat, hogy mindent Isten iránti szeretetből tegyünk. A külső viselkedés csak következménye a szívbéli döntésünknek, nem pedig fordítva: csupán a külső viselkedésünkkel, ha nem változtatjuk meg szívünket, nem vagyunk igazi keresztények – figyelmeztetett a Szentatya. A jó és a rossz közti határvonal bennünk húzódik. Föltehetjük magunknak a kérdést: hol van az én szívem? Jézus azt mondta: ahol a kincsed, ott a szíved. De mi az én kincsem? Jézus és az ő tanítása? Akkor jó a szívem. Vagy esetleg más számomra a kincs? – sorolta kérdéseit a pápa, majd így folytatta: a szív tehát meg kell tisztulnia és meg kell térnie. E nélkül nem lehet tiszta a kezem és nem vehetek ajkamra őszinte szeretetről, irgalomról, megbocsátásról szóló szavakat – ez kétszínűség, kettős élet. Ehhez őszinte és megtisztult szívre van szükség.

Fohászkodjunk képmutatásmentes szívért

Kérjük tehát az Úrtól, hogy ajándékozzon nekünk tiszta szívet, amely mentes minden képmutatástól. Ezt a jelzőt használja Jézus a farizeusokra: képmutatók, mert mást mondanak és mást tesznek. Minden álszentségtől mentes szívet kérjünk, hogy képesek legyünk a törvény szelleme szerint élni és elérni annak célját, amely nem más, mint a szeretet – zárta beszédét a Szentatya.

(gá)