Ferenc pápa interjúja a portugál Renascença katolikus rádiónak

Ferenc pápa az elmúlt napokban interjút adott a „Renascença – Újjászületés” portugál katolikus rádiónak. A rádió 1934-ben született Manuel Lopes da Cruz portugál pap kezdeményezésére és mára az egyetlen portugál országos rádió, mely változatlan névvel, ugyanazon küldetés jegyében működik, a lisszaboni patriarkátus gondozásában, az egész portugál katolikus egyház és nemzet szolgálatában.

Aura Miguel a három utolsó pápa 72 apostoli útján vett részt

Aura Miguel portugál katolikus újságírónő készítette az interjút Ferenc pápával a Szent Márta házban, abból az alkalomból, hogy a múlt héten a portugál püspökök ad limina látogatást tettek a Vatikánban. Aura Miguel 1982 óta áll a portugál egyházi sajtó szolgálatában és mára az egyetlen olyan újságíró, aki elmondhatja, hogy a három utolsó pápa 72 apostoli útján vett részt, mégpedig a pápák kíséretében, repülőgépen elkísérve őket apostoli útjaikon. Ferenc pápa személyesen ismerte meg, főként a Fülöp-szigetekre vivő útja során, a visszatérés alkalmával tartott fedélzeti sajtókonferenciák keretében.

Ferenc pápa a portugál püspököknek átadott beszédében nyomatékkal szólt a katekézis jelentőségéről, mely egyik nagy gondja a portugál katolikus egyháznak. Érthető, hogy Aura Miguel újságírónő első kérdése ezt a témát érintette.

Katekézis – a gondolat, érzelem és cselekvés hármas nyelvezete egységében

A katekézis egy életre szóló tanítás és ennélfogva hármas nyelvezetű. Az első a fej, a második a szív, a harmadik a kéz nyelve. Ezeknek úgy kell működni, hogy a fiatal tudja, mi a hite, egyidejűleg érezze a szívében ezt a hitet, és következésképpen konkrét tettekben valósítsa meg azt. Vagyis legyen a fiatal képes arra, hogy összekapcsolja ezt a három nyelvezetet: gondolja, amit érez és amit tesz, érezze, amit gondol és amit csinál és végül tegye azt, amit gondol és amit érez. 

A pápa jövőre Fatimába látogat    

2017-ben ünnepli Portugália a fatimai jelenések százéves jubileumát, melyre várják a pápát. Ferenc pápa kifejezte az óhaját, hogy szeretne elmenni Fatimába. A Szűzanya mindig azt kéri tőlünk, mondta, hogy imádkozzunk, törődjünk a családdal, és hogy tartsuk meg a parancsait.  Legyünk olyanok, mint a gyermekek, törekedjünk erre az egyszerű lelkületre.

A migráns-kérdés Európában csak a jéghegy csúcsa    

A migránsok kérdése nagy aggodalmat keltett egész Európában, de ez csak a jéghegy csúcsa, válaszolta a kérdésre Ferenc pápa. Igen látjuk ezeket a menekülteket, ezeket a szegény embereket , akik menekülnek az éhség elől…, de az alapjában ott van annak az oka: a rossz, igazságtalan társadalmi-gazdasági rendszer.

A problémák gyökere az igazságtalan rendszer: a világ ma harcban áll saját magával

Az ökológia problémáról beszélve, az emberi személynek kellene állnia a társadalmi-gazdasági és politikai rendszer középpontjában, de a ma uralkodó gazdasági rendszer eltávolította a középpontból az emberi személyt, helyébe a pénzt állította, ami a divat bálványa. Éppen ezért szükséges, hogy a probléma okait keressük meg. Ott, ahol ez az ok az éhség, teremtsünk forrásokat a munka számára, legyenek beruházások. Ott, ahol az a háború, keressük a békét és dolgozzunk a békéért. A világ ma harcban áll saját magával”.

Fogadjuk be a menekülteket, ahogy vannak

Ebben az összefüggésben a menekültek befogadását sürgette a pápa: Úgy fogadjuk be őket, ahogy vannak, amilyenek, emlékeztetve arra, hogy ő maga is Argentínába bevándorlók gyermeke, de az argentin nemzet mégsem lett idegengyűlölő, mert be tudta fogadni a különféle, tehát nemcsak egy európai országból érkező bevándorlókat.

A plébániai közösség valamiképpen fogadjon be egy családot

A szeptember 6-i Úrangyala imádság alkalmával mondott felhívása kapcsán a pápa így pontosít: Azt kértem, hogy egész Európában a plébániák fogadjanak be egy családot. Ezzel nem azt értettem, hogy erőből minden plébániaépület fogadjon be egy családot, hanem a plébánia közösség keressen egy helyet, egy sarkot, egy kicsi lakrészt, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor béreljen egy szerény helyet, de legyen valami a fejük felett, hogy befogadják őket és bevezessék a közösségbe.

A jóléti kultúra miatt Európa már nem anya

Európa helyzete kapcsán a pápa rámutatott a „jóléti kultúra” jelenségére, mely számos európai országban a születések arányszámainak csökkenését okozta, név szerint megemlítve Olaszország, Portugália és Spanyolország esetét, ahol tényleg nagyon alacsony a születési ráta. Ha van egy üres tér, az emberek igyekeznek azt kitölteni.

Ha nincs több gyerek, jönnek a bevándorlók és elfoglalják a helyüket         

Ha egy országban nem születnek többé gyermekek, akkor jönnek a bevándorlók és elfoglalják a helyüket. Az, hogy nem akarnak több gyermeket, az a jóléti kultúra gyümölcse. Ennélfogva az idősek egyedül maradnak. A pápa úgy véli, hogy az Európát ért nagy kihívás egy felhívás arra, hogy anya-Európa legyen és ne nagymama-Európa.

Európa még nem halott képes megerősítse saját kultúráját és identitását             

Európa rendkívüli, sok évszázados kulturális örökséggel rendelkezik, és a vezetőinek vissza kell szerezni a képességét a nemzetek koncertjén, vagyis hogy újból Európa legyen, mely mutatja az utat, mert van olyan kultúrája, mellyel megteheti ezt. Európa még nem halott. Egy kicsit nagymama, de újból anya lehet. Európa képes arra, hogy megerősítse a saját kultúráját és a saját identitását.      

Európa identitásának a legmélyebb dolga a saját keresztény gyökerei

Igaz, Európa hibázott, de ezt nem szemrehányásként említem, hanem csak emlékeztetem erre. Amikor a saját identitásáról kívántam beszélni, nemde el akartam ismerni azt, ami talán saját identitásának a legmélyebb dolga, a saját keresztény gyökereit. Mindnyájan hibázunk az életben, de Európa még időben van.

A szerzetes kongregációk teremtsenek szükség-szakiskolákat

Európa anya, amely aggódik a fiataljai miatt, mindenekelőtt azokért, akik munkanélküliek. Sürgető feladat, hogy a szerzetes kongregációk, amelyeknek karizmájuk a nevelés, de a világiak is, a világi oktatók, teremtsenek kis kurzusokat, szükség-iskolákat, ahol a fiatalok mesterséget tanulhatnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy munkát találjanak, még ha alkalmilag is. Ebben a tekintetben Ferenc pápa Don Bosco alakjára és az ő nevelési módszerére emlékeztetett.   

Az indiviudalizmus probléma nélküli, hamis boldogságígéretével szemben vállaljuk fel a problémákat    

Aura Miguel portugál katolikus újságírónő azt kérdezte a pápától, hogy mit lehet tenni az individualizmus hullámával szemben, mely arra a gondolatra vezetett, hogy szabadság az, amikor azt teszi az ember, amit akar, és a gyerekeket pedig egy olyan boldogságra neveli, mely boldogságban nincsenek problémák. A probléma nélküli élet egy unalmas élet. Az emberrel veleszületett dolog, hogy szembesüljön a problémákkal és megoldja azokat. Nyilvánvalóan az arra nevelés, hogy ne legyenek problémáink, egy steril nevelés.

Nevelés a jogokra és kötelességekre, kockázatvállalásra

Ezzel szemben nevelni kell jogokra és kötelezettségekre, még kockázat árán is. A kockázat mindig célokat vet fel. A neveléshez szükségünk van mindkét lábunkra: az egyikkel jól megtámaszkodunk a földön, a másikkal pedig egy lépést teszünk előre, hogy aztán majd ezzel támaszkodjunk, és a másikat emeljük fel, és így tovább, ez a nevelés. Kockáztatni? Miért ne? Netalán megbotlok és elesek? Na és, kelj föl és folytasd tovább!   

A beteg egyház és a balesetes egyház közül az utóbbit választja, mert az kimegy…       

Ebben az értelemben az egyház legyen kilépő egyház, tehát kockáztasson. Ha egy templom, plébánia, egyházmegye, intézet önmagába zárkózik, merev szabályokkal és teremtőképesség nélkül, akkor megbetegszik és elkorcsosul. Ellenben, ha egy templom, egy plébánia kimegy evangelizálni, akkor vele pontosan ugyanaz történhet meg, mint egy emberrel, aki kilép az otthonából: baleset érheti. Végeredményben, ha nekem egy beteg egyház és egy balesetet szenvedett egyház között kellene választanom, akkor inkább a baleseteset választanám, mert legalább kiment. A kérdésre, hogy a pápát éppen ezért választották meg, Ferenc pápa egy jót nevetett, hozzáfűzve: Ezt a Szentlélektől kell megkérdezni!

Egyszerűsíti és könnyebbé teszi a hitet az embereknek, hogy az egyház valóban anya legyen       

Az irgalmasság közeli szentéve kapcsán a pápa vágya, hogy jöjjön mindenki, és érezze Isten szeretetét és irgalmát. A Fisichella érseknek küldött levele a nehéz helyzetekben történő megbocsátásról és a két Motu Proprio-ja a házasság semmítési eljárásának gyorsításáról, valójában arról szól, hogy a pápa egyszerűsíti és könnyebbé teszi a hitet az embereknek, hogy az egyház valóban anya legyen. 

Soha nem vesztettem el a békémet, az Isten adománya…

Megválasztásának körülményeire utalva Ferenc pápa elmondta, hogy éppen nyugdíjba készült, amikor megválasztották. Soha nem vesztettem el a békémet, ez egy adomány, a béke Isten adománya. Ezt az ajándékot Isten adta nekem, soha nem képzeltem volna, hogy az én koromban… Sőt, előkészítettem már a visszautat, arra gondolva, senki pápa nem kezdi el a Nagyhéten a pápaságát. Arra gondoltam tehát, hogy ha késünk is a pápaválasztás során, elővételezi a tevékenységét a Virágvasárnap előtti szombatra. Megvettem tehát a jegyet, hogy Virágvasárnapot már otthon ünnepelhessem és éppen ezért hagytam az íróasztalomon az elkészített prédikációt. Aztán olyasmi történt, amit nem vártam, hiszen decemberben az utódomra hagytam volna a hivatalomat.   

Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzik Buenos Airesből: kimenni, kimenni az utcára        

Nemrég a pápa új szemüveglencséket készíttetett és ehhez váratlanul kiment a Városba. A „hogyan éli meg a szabadságát” kérdésre azt válaszolta, hogy szükségem van arra, hogy kimenjek, de ez még idáig kevés…, az idő még nem érett arra, de lassan-lassan kapcsolatba lépek az emberekkel, szerdánként és ez nagyon sokat segít nekem. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzik Buenos Airesből: kimenni, kimenni az utcára.

Nem tudom, hogy milyen vég vár rám. Döntse el Ő! Nekem adjon békét és legyen meg az ő akarata!

Szeretet és népszerűség veszi körül a pápát világszerte, emlékeztet az újságírónő, hozzátéve Jézus mondását arról, hogy „gyűlölni fognak benneteket az én nevem miatt”. Néha kérdőre vonom magam a keresztemről, hogy milyen lesz az én keresztem, mert vannak keresztek, nem látjuk, de vannak. Jézus is, volt idő, amikor nagyon népszerű volt, aztán jutott, amire jutott. Vagyis senki sem vásárolhatja meg evilági boldogságát. Az egyetlen dolog, amit az Úrtól kérek, hogy őrizze meg nekem az ő kegyelmét, mert az ember az utolsó pillanatig bűnös és meg tudja tagadni az ő kegyelmét. Egyetlen dologgal vigasztalom magam: Szent Péter egy nagyon súlyos bűnt követett el, megtagadta Jézust. Utána mégis őt tette meg pápának. Ha tehát ezzel a bűnnel együtt lett pápa, az én bűneimre gondolva, így vigasztalódom: Az Úr majd gondomat viseli, miként gondját viselte Péternek. De Pétert keresztre feszítették, tehát nem tudom, hogy milyen vég vár rám. Döntse el Ő! Nekem adjon békét és legyen meg az ő akarata!

Az Örökkévalóság…, most úgy látom, hogy az a Találkozás Titka..., nagyon szép lesz

A halálára vonatkozólag azt mondta a pápa, hogy bárhol, ahol az Úr akarja, bárhol kész meghalni. Az örökkévalóságról alkotott elképzelést mosolyogva közölte. Amikor fiatal voltam, unalmasnak képzeltem az örökkévalóságot. Most úgy látom, hogy az a Találkozás Titka. Szinte elképzelhetetlen, de valami nagyon szépnek kell lennie az Úrral való találkozásnak.

(vl)