Ferenc pápa beszéde az Egyesült Államok püspökeihez: Testvérként a testvérekhez

Az USA püspökeiről: 196 egyházmegyében 457 püspök 72 millió hívőre

Ferenc pápa amerikai útjának második napján, szerdán délben a washingtoni Szent Máté székesegyházban, a déli imaóra keretében találkozott az Egyesült Államok püspökeivel. A 316 milliós Államok 23 százaléka katolikus, számuk 71 millió 800 ezer, élükön 457 püspökkel, akik 196 egyházmegyét kormányoznak. A székesegyházban mintegy 400 püspök volt jelen, hiszen az idős és beteg főpásztorok csak imájukkal követik Róma püspökének a látogatását.

Bármi jót tesz kezetek, a pápa elkísér benneteket

Ferenc pápa hosszú, egészen személyes és testvéri hangú beszéddel fordult a „püspök-testvéreihez”.  A pápa kitárja a szívét, hogy befogadjon mindenkit, kitárja szívét, hogy tanúsítsa Isten nagy szeretetét, ami Péter utódja küldetésének a lényege. Bárhol és bárki ajkán is felhangzik a név, Jézus, a pápa szava visszhangozza: Ő az Üdvözítő! Amikor egy kéz jótettre mozdul, amikor könnyet töröl és társként oldja a magányt, amikor utat mutat az eltévedtnek és fölemeli a megtört szívűeket, amikor lehajol az elesetthez, amikor tanítja az igazságra szomjazót, amikor megbocsátást kínál neki és Istenhez vezeti egy új kezdésre…, akkor tudjátok meg, hogy a pápa elkísér benneteket, támaszt nyújt és erőt ad.

Hálát ad az amerikai egyház szolgálatáért

„Első szavam a hálaadás az evangélium erejéért, Krisztus egyháza növekedéséért és mindazért, amivel nagylelkűen hozzájárultatok az Egyesült Államok társadalma és a világ java érdekében. Köszönet az élet és a családok szolgálatában végzett óriási erőfeszítéseitekért. Figyelemmel követem az emigránsok befogadásának és integrációjának a hatalmas erőfeszítését és továbbra is a zarándokok tekintetével nézek Amerikára, akik a szabadság és a felvirágzás ígéretes forrásainak a keresésével értek itt partot” – utalt a pápa a bevándorlók körében végzett munkájukra.

Veletek vagyok a nehéz megpróbáltatásokban is

A pápa osztozik az amerikai püspökök „nehéz gondjaiban is, amikor a sötét pillanatokban, bátran, önkritikusan, megalázkodva és áldozatokkal néztek szembe a problémákkal”. Tudom, mennyire erősen rátok nehezedett az utóbbi éveknek a sebe – itt a pápa a pedofília-botrányokra gondol – és elkísértelek benneteket abban a nagylelkű elkötelezettségetekben, amikor az áldozatokat gyógyítottátok, jól tudván azt, hogy miközben gyógyítunk, mi magunk is gyógyulunk. Folytassátok tovább mindezt, hogy ilyen bűntettek soha meg ne ismétlődhessenek”.

Személyes sorsa is egy velük: Nem vagyok idegen köztetek

Személyes hangon folytatta a pápa: „Róma püspökeként szólok hozzátok, akit öregségében hívott meg az Úr, egy szintén amerikai földről az egyetemes egyház egységének az őrzésére, hogy bátorítsalak benneteket a szeretetben a részegyházak életútján. Nevük sokféleségére utalva, hiszen a püspökök maguk is sokféle nemzet gyermekei, Ferenc pápa megemlítette: „Péter utódaként nem érzem magam idegennek köztetek, hiszen én is egy olyan széles és végtelen földről jövök, mint a tiétek, ahol a misszionáriusok úti-csomagjából kaptam a hitet. Nem idegen tőlem annak a fáradságnak a története, mely egyházat alapít a hegyek és völgyek közt, városokban és a peremkerületekben, ahol a határok nagyon átmenetiek és a válaszok sokáig nem érvényesek és ahol a felderítő előőrsök hősies küzdelme a józan bölcsességgel kell, hogy társuljon”.

A pápaelődök nyomdokain    

Ferenc pápa nagy tisztelettel szólt elődeiről, akik az amerikai nemzet hajnalától, kezdve az első, a baltimori egyházmegye felállításával, mindig közel álltak hozzájuk és soha meg nem szűnt a támogatásuk és bátorításuk. Az előző évtizedekben három elődöm is meglátogatott benneteket és átadták nektek az egyházi tanítás jelentős örökségét”.

Megfontolandó szempontok

„Nem azért jöttem, hogy programot adjak nektek és felvázoljak egy stratégiát, pláne nem kioktatni benneteket leckékkel. Engedjétek meg, hogy a szeretet szabadságával úgy beszéljek, mint testvér a testvér között. Mégis megosztok veletek néhány szempontot, melyek az előttünk álló utat érintik. Püspökök vagyunk, Istentől megbízott pásztorok, akiknek öröme, hogy legeltetik a rájuk bízott nyájat. Őrizzétek ezt az örömet, nehogy elragadják tőletek. Önazonosságotokat az imádságban és a prédikálásban nyerjétek el. Imádságtok legyen a Krisztussal fennálló családias egység. Tanításotok pedig legyen a Krisztus örömteli meghirdetése. Isten szava és a szentségek ébresszék fel a hívekben a vágyódást az Atya ölelése iránt. Virrasszatok a nyájatokért, az örökkévalóságot találják meg a szívetekben, amit a világ dolgai nem tudnak megadni.

Isten távlataira tekintve

Ne lefelé tekintve keressétek magatok, önmagatokra hivatkozva, hanem Isten távlataiba tekintve. Kétségtelenül hasznos a vezető előrelátása és a sáfár furfangja, de Isten látszólagos tehetetlenségének az erejét, amivel megváltott bennünket, be ne cseréljük a hatalom erejére. Jaj nekünk, ha a keresztből evilági harcok zászlaját készítjük, elfelejtve, hogy a megmaradó győzelem az átdöfésből és az önkiüresítésből ered”.

A találkozás kultúrája

Ferenc pápa nyomatékkal kötötte az amerikai püspökök lelkére, hogy „bátran ápolják a találkozás kultúráját. Folytassatok párbeszédet először egymás közt, aztán a papjaitokkal, a világi hívekkel, a családokkal és az egész társadalommal. Ehhez ne féljetek kivonulni otthonaitokból. Küldetéseteket úgy viseljétek, mint Krisztus igáját, mely a szeretet járma és szava szerint az ígért felüdülés kezessége. Tanuljatok Jézustól, még jobban mondva, tanuljátok Jézust!

Az egység szolgálatában

Ápoljátok az egységet, kollegiális közösségben, Róma püspökének a segítségével, aki köztetek a szeretetben elnököl. Töltsétek be a kovász alázatos és hatalmas szerepét az egész amerikai társadalomban. Legyetek világítótorony testvéreitek számára, bátran szembesüljetek korunk kihívásaival”.

Két ajánlás: legyetek atyai püspökök és törődjetek a bevándorlókkal

Beszéde végén a pápa két ajánlást tett püspöktársainak: „Legyenek atyai módon püspökök, akik közel vannak a nyájhoz és szolgálják őket”. A másik kéréssel a figyelmükbe ajánlja a bevándorlókat. „Itt magamról is beszélek. Semmiféle más amerikai intézmény nem tudja betölteni azt a szolgálatot, amit a keresztény közösségek meg tudnak tenni az Egyesült Államokban. Ezt nem csak úgy kérem tőletek, mint Róma püspöke, hanem mint egy ember, aki délről jött. Tudjátok megosztani az erőforrásaitokat,tehát fogadjátok be őket félelem nélkül. Krisztus melegét adjátok nekik. Biztos vagyok benne, hogy ez a nép gazdagítani fog benneteket” – zárta beszédét Ferenc pápa az amerikai püspökökhöz szerdán délben a washingtoni székesegyházban.

(vl)