A családok a legfontosabb hálók a péteri és egyházi küldetés számára

A szinódus idejének új katekézis témája a család és az egyház kapcsolata

A megszokottnál jóval nagyobb számban gyűltek össze a hívek a szerdai általános kihallgatásra a Szent Péter téren, hogy hallgassák Péter utódának a buzdítását és hogy kifejezésre juttassák a közösségüket és szolidaritásukat a szinódus résztvevőivel. Ferenc pápa jóllehet lezárta már a korábbi családkatekézisek  témakörét, most azt jelezte, hogy a szinódus időszakában a család és az egyház közötti, „mondhatnánk felbonthatatlan kapcsolatának néhány szempontját elemzi”.

A kapcsolatok manapság nagyon racionális, formai, szervezett és a pápa vegyész kifejezésével élve, dehidratált, víztelenített, száraz, névtelen jelleget mutatnak

A mai kor embereinek a helyzetét figyelmesen elemezve azonnal mindenütt megmutatkozik egy  közvetlen nagy igény a családi lelkület iránt. Ugyanis a különféle – polgári, gazdasági, jogi, szakmai és állampolgári – kapcsolatok manapság nagyon racionális, formai, szervezett és a pápa vegyész kifejezésével élve, dehidratált, víztelenített, száraz, névtelen jelleget mutatnak. Némelykor ezek a kapcsolatok elviselhetetlenek. A társadalom jóllehet mind inkább be akarja fogni az embereket a maga formáiba és a valóságába, ők mégis egyre inkább magukra maradnak.

A család arra indít, hogy a kapcsolatoknak szüksége van hűségre, őszinteségre,  együttműködésre, tiszteletre

Éppen ezért a család az egész társadalom számára egy jóval emberibb távlatot nyit meg. Nemcsak a szemmel látható tekintetet nyitja meg, hanem a többi emberi érzéket is, miközben a szeretet szabad szövetségére épített emberi kapcsolatokat képviseli. A család arra indít, hogy a kapcsolatoknak szüksége van hűségre, őszinteségre,  együttműködésre, tiszteletre. Bátorít egy lakható világ megtervezésére és hinni a bizalmi kapcsolatokban. Megtanít az adott szó megbecsülésére, az egyes személyek  tiszteletére. Mindnyájan tudatában vagyunk a leggyengébb tagok iránti családi figyelmesség pótolhatatlanságának. 

A család nemcsak hogy nem kap megfelelő elismerést, de nem teremti meg a saját családiskoláját sem

Jóllehet mindezt tudjuk mindnyájan, mégsem kapja meg a család a neki kijáró elismerést és támaszt a jelen kortárs társadalom politikai és gazdasági szervezetében. Sőt, ezenkívül, a család nemcsak hogy nem kap megfelelő elismerést, de nem teremti meg a saját családiskoláját sem. Szinte azt is mondhatnánk, hogy a modern társadalom a maga tudományos és technikai ismereteivel még nem képes ezeket az ismereteket lefordítani a polgári együttélésnek egy jobb formájába. Nemcsak a közös élet szervezete fut zátonyra így, hanem a társadalmi és politikai erkölcs mutatja a hanyatlás jeleit, agresszivitást, közönségességet és megvetést.

A családi szellem az egyház számára egyfajta alaptörvény

Az egyház ebben a környezetben próbálja meghatározni a család küldetésének történelmi értelmét, mégpedig egy figyelmes önértelmezésen keresztül. Azt is lehetne mondani, hogy a családi szellem az egyház számára egyfajta alaptörvény: így kell a kereszténységnek megjelennie, ilyennek kell lennie. Szent Pál világosan megfogalmazza, hogy ti, akik egykor távol voltatok, most nem vagytok már többé idegenek, sem pedig vendégek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe, szó szerint családtagjai (Ef 2,19). Az egyháznak Isten családjának kell lenni – hangsúlyozta a pápa.

A családok a legfontosabb hálók a péteri és egyházi küldetés számára

Jézus, amikor Pétert az ő követésére meghívta, azt mondta neki, hogy emberhalásszá kell lennie, ehhez pedig újfajta hálóra van szüksége. Azt mondhatnánk, hogy a családok a legfontosabb hálók a péteri és egyházi küldetés számára. Ez a háló nem tesz fogollyá bennünket. Ellenkezőleg, megszabadít az elhagyottság és közömbösség rossz vizeitől, melyek belefojtják az embereket a magány és a közömbösség tengerébe. A családok nagyon is jól tudják, hogy mit jelent fiúnak, gyermeknek érezni magunkat és nem pedig rabszolgának, vagy egy puszta személyazonossági számnak. 

Jézus a családokból indulva kezdi meg az útját

Ebből adódik, hogy Jézus a családokból indulva kezdi meg az útját, hogy az embereket arról győzze meg: az Isten nem felejtette el őket. Péter apostol innen vesz erőt és érvényt a küldetéséhez. Az egyház pedig, Mestere parancsának engedelmeskedve, kievez a mélyre, azzal a bizonyossággal, hogy ha ez az új küldetés a családok révén, az új hálóval történik, akkor bizonyára nem marad el a csodálatos halfogás.

Az egyház hagyja el a régi hálókat és kezdjen el halászni az Úr szavában bizakodva

Ferenc pápa fohásszal zárta a katekézisét: bárcsak a szinódusi atyák lelkesedése a Szentlélek segítségével ösztönözné az egyház lendületét, hogy hagyja el a régi hálókat és kezdjen el halászni az Úr szavában bizakodva. Imádkozzunk ezért állhatatosan! Krisztus egyébként megígérte és meg is erősít bennünket, hogy ha mi rossz atyákként mégis tudunk enni adni az éhező gyermekeinknek, mennyivel inkább megadja az Isten a Lelkét azoknak, akik bár tökéletlenek, de  mégis állhatosan kérik őt.

(vl)