Ferenc pápa beszéde a Népek Evangelizálása Kongregáció plenáris üléséhez

Az afrikai kontinensen tett látogatásáról éppen most visszatérő Szentatya a kongregáció plenáris ülése témájának időszerűségét hangsúlyozta. Missio ad gentes – misszió a népekhez – erről a kérdésről tartottak megbeszélést és nyújtottak értékes jelzéseket a jövő számára. „Afrikában kézzel foghatóan megtapasztaltam a földrész fiatal egyházainak spirituális és pasztorális dinamizmusát, azokkal a súlyos nehézségekkel párhuzamosan, mellyel a népesség nagytöbbségének együtt kell élnie. Azt is megtapasztalhattam, hogy ahol nagy a szükség, majdnem mindenütt ott van az egyház és készen áll az elesettek sebeinek orvoslására, akikben felismeri a Keresztre feszített Úr Jézus sebektől borított testét. A szeretetszolgálat mennyi művét és az emberek életének mennyi javítását, mennyi irgalmas szamaritánust láttam utam során” – mondta Ferenc pápa.

 Az egyház természetéből fakadóan evangelizál

Az evangelizálás mindig azzal kezdődik, hogy az egyház saját magát evangelizálja. Hallgat az Úr Szavára , ebből meríti reményét, mely nem csal meg, mert a Szentlélek kegyelmére épül (vö Rom 5,5). Ezáltal képes megőrizni apostoli lendületének frissességét. A plenáris ülésen az „Ad Gentes” zsinati dekrétumot és a „Redemptoris missio” enciklika gondolatait vették alapul. A misszió ugyanis nem elsősorban emberi kezdeményezés, a főszereplő mindig a Szentlélek, az Egyház pedig a misszió szolgálója. Már egy idő óta folyamatban van az Egyház és a misszió közötti egyensúly helyreállítása. Ugyanis nem az egyház végzi a missziót, hanem a misszió teremti meg az egyházat. A misszió tehát nem eszköz, hanem kiindulási pont és végcél.

Az evangélium belülről átalakítja az egyházat

Az Evangelizálási kongregáció az utóbbi hónapokban felmérést végzett arról, éppen a fiatal egyházak dinamizmusából kiindulva, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni a népeknek szóló missziót különös tekintettel a mai szekularizált világban, mely nem mutat nagy nyitottságot Jézus személye iránt, nem tekinti sem Messiásnak, sem Isten Fiának, hanem legfeljebb egy felvilágosodott embernek. Elválasztja tehát az üzenetet az üzenet hordozójától és az ajándékot az ajándékozótól. Létfontosságú ezért, hogy az egyház menjen ki a világba és hirdesse az Evangéliumot mindenkinek, minden helyen, minden alkalommal, haladék és félelem nélkül (vö Evangelii gaudium,23).  Az evangélium ugyanis olyan erő, mely képes arra, hogy belülről átalakítsa az egyházat, még azt megelőzően, hogy ezt tenné a népek életével és a kultúrákkal. Minden egyházközség tegye magáévá a missio ad gentes-stílust. A Szentlélek majd átalakítja a megszokásból hívőket tanítványokká, az elhidegült tanítványokat pedig missziósokká, megszabadítja őket a bezártságtól és félelmektől és más távlatba helyezi őket egészen a föld végső határáig (vö. Ap. Csel. 1,8). A hit hirdetése, mely annyira családias a fiatal egyházakban, találjon helyet a régi hagyományú egyházakban is.

Az egyház megújulását a missziós munka jelenti

Pál és Barnabás apostolok mögött nem állt semmiféle missziós dikasztérium. Mentek, hirdették az Igét, közösségeket alapítottak, vérüket ontották az Evangéliumért. Ma a helyzet összetett, szükség van az új és az egyetemes egyház közötti együttműködésre. Ezért alapította meg XV. Gergely pápa négy évszázaddal ezelőtt a Propaganda Fide kongregációt, melyet 1967 óta a Népek Evangelizációja Kongregációnak nevezünk. A történelemnek ebben a fázisában nincs szükség egyszerű szervezési tevékenységre, hanem mindenütt állandó misszióra van szükség. Szent II. János Pál pápa következőkben határozta meg a módozatot: Az egyház megújulása azt jelenti, hogy a célkitűzés mindenkor a misszió, nehogy egyfajta egyházi önszemlélés uralkodjon el rajtunk. (vö Ecclesia in Oceania).  Az „elindulás” benne van a Keresztségben, a határok pedig az egész világot jelentik. „Kötelezzétek el tehát magatokat továbbra is, hogy a missio ad gentes szelleme áthassa az egyházat, hogy az egyház mindenkor meghallja a szegények és a távollévők segélykiáltását, hogy találkozzon mindenkivel és hirdesse az evangélium örömhírét” – mondta Ferenc pápa.

A népeknek szóló misszió ösvényein már feltűnt egy új nap hajnala

Ferenc pápa köszönetét fejezte ki a kongregáció munkájáért, kérte, hogy tegyenek meg mindent új missziós hivatások ébresztéséért, majd a missziók új hajnalhasadására utalva emlékeztetett arra, hogy a fiatalak egyház már nemcsak kapnak, hanem képesek arra is, hogy ők maguk is adjanak. Az első gyümölcsök abban mutatkoznak meg, hogy papokat küldenek saját nemzeteikbe, vagy kontinensükre, vagy egyenesen a világ más részeire is. Az együttműködés nemcsak észak-dél tengelyén működik, hanem ellenkező irányban is, vagyis ma már visszaadják az első hithirdetők által kapott javakat. A Szentatya végül mindenki közös imáját és munkáját kérte azért, hogy az egyház egyre inkább kövesse az Apostolok Cselekedetei modelljét. „A missziók védőszentjei, Xaveri Szent Ferenc és a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz világítsák meg útvonalunkat az Úr Jézus evangéliumának szolgálatában.”

(ik)