2016-02-26 14:58:00

Ferenc pápa: a keresztények vigyék el Isten szeretetét a világba


Ezekben a napokban tartja nemzetközi kongresszusát a Cor Unum Pápai Tanács „A szeretet soha el nem múlik (1 Kor 13,8). A Deus caritas est k. enciklika tíz év távlatában” témáról. A tanácskozáson részt vesz Orosz Atanáz, a miskolci görög-katolikus egyházmegye püspöke a magyar püspöki konferencia képviseletében. Ferenc pápa február 26-án, pénteken délben fogadta a konferencia közel 200 tagját.

XVI. Benedek pápa első enciklikája olyan témával foglalkozik, amely lehetővé teszi az egyház egész történetének áttekintését

XVI. Benedek pápa első enciklikája olyan témával foglalkozik, amely lehetővé teszi az egyház egész történetének áttekintését, ami a szeretet története is. Az Istentől kapott szeretet története ez, amelyet el kell vinni a világba. Ez a kapott és átadott szeretet az egyház és mindannyiunk történetének sarokpontja. Szeretni nemcsak alamizsna lelkiismeretünk tisztára mosásához, hanem magába foglalja, hogy szeretettel fordulunk mások felé (vö. Evangelii gaudium, 199), akiket velünk egynek tekintünk és akikkel osztozni akarunk Isten barátságában. A szeretet tehát az egyház életének középpontjában áll, valójában a szíve, ahogy a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz mondta. A hívő és a keresztény közösség számára is érvényes Jézus szava, amely szerint az első és a legfontosabb parancsolat a szeretet.

Jézus programja a látó szív

A szentév alkalom arra, hogy visszatérünk életünk és tanúságtételünk lüktető szívéhez, amely a hit hirdetésének középpontja: „Isten szeretet” (1 Jn 4,8.16). Isten nemcsak rendelkezik a szeretet képességével, hanem maga a szeretet, ami a lényege. Nem tud magába zárkózni, mert szeretetközösség és a szeretet természeténél fogva terjed. Isten tehát szeretetből álló életébe bekapcsolja az embert, még ha az el is távolodik tőle. Isten nem marad távol, elindul felé. Ez Fia megtestesülésében csúcsosodott ki, ez az ő irgalmassága. Így fejezi ki magát felénk, bűnösök felé, arca ránk tekint és gondoskodik rólunk. Jézus programja a látó szív. Meglátja, hogy hol van szükség szeretetre és ennek következtében cselekszik (n.31). A szeretet és az irgalmasság szorosan összefügg, mert Isten létezési és cselekvési módját jelentik, identitását és nevét.

Isten soha bele nem fárad, hogy szeretetével elárasszon minket

Az első szempont, amire az enciklika emlékeztet bennünket, az Isten arca: ki az az Isten, akivel találkozhatunk, mennyire hűséges és felülmúlhatatlan szeretete. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) A szeretet, a szolidaritás és a másokkal osztozás csak ennek a szeretetnek a visszatükröződése, ami Isten. Ő soha nem fárad bele, hogy szeretetével elárasszon minket és mi arra kaptunk meghívást, hogy tanúságtevői legyünk ennek a szeretetnek a világban. Ezért az isteni szeretetre mint iránytűre kell tekintenünk, amely irányt mutat életünknek, mielőtt bármilyen tevékenységbe kezdenénk. Csak ha megmaradunk a szeretetben, tudjuk megérteni és szeretni azt, aki a közelünkben él.

Mennyire szeretném, ha mindenki az egyházban, minden intézmény és tevékenység megmutatná, hogy Isten szereti az embert

Az enciklika másik aspektusa arra emlékeztet minket, hogy ez a szeretet egyre inkább tükröződni akar az egyház életében. Mennyire szeretném, ha mindenki az egyházban, minden intézmény és tevékenység megmutatná, hogy Isten szereti az embert – fogalmazta meg vágyát Ferenc pápa. A jótékonysági szervezeteink küldetése fontos, mert sok szegényt egy emberhez méltóbb, humánusabb élethez segítenek hozzá. Ez a misszió azért is nagyon fontos, mert nem szóval, hanem konkrét szeretettel segítheti, hogy minden ember érezze, hogy szereti őt az Atya és Fia, és hogy örök életre rendeltetett Istennel.

Mindannyian megélhetjük a szentév kegyelmét azáltal, hogy gyakorlatban alkalmazzuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit

Ferenc pápa köszönetet mondott mindazoknak, akik napi szinten elkötelezik magukat ebben a küldetésben, amely minden keresztény feladata. Az idei szentévben hangsúlyozni akartam, hogy mindannyian megélhetjük a szentév kegyelmét azáltal, hogy gyakorlatban alkalmazzuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Ezt megélni annyit jelent, hogy a szeretetet a Jézus szerinti értelmezésben alkalmazzuk. Így mindannyian együtt konkrétan hozzájárulunk az egyház nagy küldetéséhez, hogy kommunikáljuk Isten szeretetét, amely áradni akar.

Végül a pápa rámutatott: a Deus caritas est k. enciklika egészében megőrzi üzenetének frissességét, amellyel kijelöli a mindig aktuális távlatot az egyház útja számára. Annál inkább igazi keresztények vagyunk, minél inkább e lelkület szerint élünk.

(sv)








All the contents on this site are copyrighted ©.