Ferenc pápa beszéde Bakuban a vallások képviselői előtt: szög és ragasztó nélkül az ősi fakeretes azeri festett üveg világosságával

A muzulmán többségű Azerbajdzsánban Ferenc pápa október 2-án vasárnap a bakui Heydar Alijev mecsetben találkozott a kaukázusi térség Allah-shukur Pasha-zadeh sejkjével és folytattak magánmegbeszélést. Ezután a nagymecsetben egy vallásközi találkozó keretében az ország iszlám közösségének a képviselői és a különféle vallási közösségek vezetői jöttek össze és Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében a vallásközi kapcsolatokról szólt.

Nagy öröm testvéri közösségben találkozni az imádság helyén

A pápa külön köszöntötte az azeri muzulmán közösségek tanácsának elnökét, a helyi ortodox egyház vallási vezetőit és a zsidó közösség képviselőit. „Nagy öröm testvéri közösségben találkozni az imádság helyén – mondta a pápa – mert ez olyan jel, ami megmutatja azt a harmóniát, amit a vallások tudnak építeni együtt, kiindulva a személyes kapcsolatokból és a felelősök jóakaratából”. A pápa itt utalt „az azeri muzulmánok és ortodoxok segítőkészségére, amellyel a kicsi helyi katolikus közösség felé fordultak”.

A befogadás és a vendégszeretet a megkülönböztető jegye ennek az országnak

„A befogadás és a vendégszeretet a megkülönböztető jegye ennek az országnak, mely megőrzi a vallások nagy örökségét, miközben nagyobb és termékenyebb nyitásra törekszik. A testvériséget és a közös osztozást nem becsülik azok, akik megosztottságra hajlanak, feszültséget keltenek, míg akik megbecsülik, azok a közjót óhajtják és keresik a könyörületes és irgalmas Isten tetszését. A mások előtti megnyílás nem tesz szegényebbé, hanem emberségesebbé tesz bennünket – állapította meg a pápa.

A vallások közös útra szólítják az embert

A vallásoknak az a nagy feladata, hogy kísérjék az embert az élet értelmének keresésében, segítsék őket saját emberi képességeik korlátainak elfogadásában és hogy ne abszolutizálják evilág dolgait, ahogy az azeri költő, Nizami Ganjavi mondja: „Ne támaszkodj szilárdan a saját erőidre, amíg a mennyben nem találtál lakást magad számára. A föld gyümölcsei nem örökéletűek, ne imádd azt, ami elmúlik!” A vallásoknak a hivatása annak a megértetése – hangsúlyozta a pápa –, hogy az ember központja önmagán kívül van, és hogy a végtelen Magasságbeli és a közeli felebarátja felé van rendelve. Közös útra szólítják az embert, a magasabb rendű szeretet felé, ahogy megint a költő mondja: „Szeretet az, ami nem változik, szeretet az, aminek nincs vége!”.   

A nihilizmus és a fundamentalizmus szakadékai között     

A vallás tehát emberi szükséglet, hogy megvalósítsa önmagát, egy iránytű, mely a közös jó dolgok felé tájolja őt. A vallásnak ekképpen nevelő szerepe van, mert segíti az embert, hogy a lehető legjobbat hozza ki saját magából. Nekünk vezetőknek az a felelősségünk – emelte ki Ferenc pápa –, hogy hiteles válaszokat adjunk a mai ember kereséseire, aki gyakran eltévelyedik korunk örvénylő ellentmondásaiban. Láthatjuk, hogy egyfelől a mai kort mennyire áthatja a nihilizmus, ami szerint a saját önérdeken kívül más nem is létezik és csak a saját előnyére és hasznára gondol, azt sejtve, amit Dosztojevszkij is megemlít a Karamazov testvérek regényében: „Ha nincs Isten, akkor minden megengedett!”. Másfelől pedig mind merevebb fundamentalista válaszok születnek, melyek a szó és a gesztus fegyverével szélsőséges és radikális magatartást akarnak kötelezővé tenni.  

A vallások a béke és a találkozás kultúráját építsék

A vallásoknak ellenben segíteni kell a jó megkülönböztetésében és annak a gyakorlatba való átültetésében is a cselekedetek által, az imádsággal, a benső munka fáradságával. Az a hivatásuk, hogy a béke és a találkozás kultúráját építsék, türelemmel, megértéssel, alázatos és konkrét lépésekkel.  Így segítik az emberi társadalmat és el kell kerülniük, hogy eszközzé tegyék a vallást a saját ügyek érdekében.

Az azeri fakeretes festett üvegek tanítása

Termékennyé válik a kapcsolat a vallás és a társadalom között, ha őrzik és óvják azt. Ennek kapcsán a pápa utalt Azerbajdzsán egyik értékes művészeti örökségére, a fakeretes festett üvegekre. A kézműves eljárás rendkívüli ügyességet igényel, mert nem használnak és nem is használhatnak sem ragasztó enyvet, sem pedig szöget a festett üvegek készítéséhez. Hosszú és gondos munka, csapolás révén fogják közre és tartják meg a lécek az üvegdarabokat, melyek pedig átengedik a fényt.

A szabad döntéstől megfosztó ragasztó és az előírások kényszerének a szögei nélkül

E képből kiindulva vont párhuzamot Ferenc pápa az azeri ősi kézművesség és a mai társadalom eljárásmódja között. Ugyanis minden polgári társadalomnak úgy kell bánnia a hittel, úgy kell megtartania a vallást, hogy az átengedje, bejuttassa oda az élethez elengedhetetlen világosságot, ehhez pedig feltétlenül garantálni kell a hatékony és hiteles szabadságot. Nem kell tehát a mesterséges ragasztó, melyek arra kényszerítik az embert, hogy meghatározott és előírt módon higgyen, ami pedig megfosztja őt a döntés szabadságától. Másfelől pedig a külső érdekek, a  hatalom- és pénzvágy szögei sem kellenek. Istent ugyanis nem hívhatjuk segítségül az önző egyéni szempontjaink szerint, semmiképpen nem áll a fundamentalizmus, az imperializmus vagy a gyarmatosítás szolgálatában.

Soha többé háborút Isten nevében!

Még egyszer, erről a helyről száll fel a szívből fakadó kiáltásom: Soha többé háborút Isten nevében! Ellenben dicsérjük és magasztaljuk Isten szent nevét, soha ne szentségtelenítsük meg és ne állítsuk a gyűlölet és az emberi ellentmondások szolgálatába” – hangsúlyozta Ferenc pápa vasárnap este Bakuban a helyi vallási képviselők előtt mondott beszédében.

(vl)