Ferenc pápa beszéde a Szeplőtelen Szűz Mária Missziós Oblátusai nagykáptalanjához

Pénteken délben a Szentatya a Kelemen-teremben találkozott a Szeplőtelen Szűz Mária Missziós Oblátusai nagykáptalanjának résztvevőivel. Hozzájuk intézett beszédében a pápa alapításuk bicentenáriuma kapcsán a rendalapítóra, szent Eugène de Mazenod-ra emlékeztette őket, aki „fiatal papként a Szentlélek ösztönzésére válaszolt a nagy francia forradalom kihívásaira és alapította meg a missziós oblátusokat, akik először Dél-Franciaországban kezdtek működni, majd a világ mind az öt kontinensén elterjedtek. A Jézus iránti szenvedélyes szeretet és az egyház felé irányuló feltétlen ragaszkodás töltötte el az Alapító szívét, amikor Nagypénteken, a kereszten függő Jézus előtt az irgalmasság tapasztalatával telt el. Most éppen az irgalmasság szentévében emlékeztek őrá, akit Szent II. János Pál pápa az „Ádvent emberének” nevezett, mert a Szentlélek iránti tanulékonysággal tudta olvasni az idők jeleit és képes volt megvalósítani Isten műveit az egyház életében”.      

Egy változó világban elvinni a szívekbe Jézus Krisztus szeretetét      

„Az egyház napjainkban a világgal együtt nagy változások korában él – folytatta a pápa – és szüksége van olyan emberekre, akik elviszik a szívekbe Jézus Krisztus szeretetét az alapító példája nyomán. Fontos az egyház számára dolgozni, mely minden emberért van, kész a befogadásra és a segítésre. A rend missziós története Istennek szentelt személyek története, akik feláldozták az életüket a misszióért, a szegényekért, csakhogy elérjék azokat a helyet, melyek még pásztor nélkül voltak. Az evangélium öröme ragyogjon fel az arcotokon és tegyen benneteket örömteli tanúságtevőkké. Egymást közt a karitász legyen a legfőbb életszabály és ezzel a lelkülettel és szívvel szembesüljetek a mai világgal. Az imádság testvéri tapasztalata segítse a közösségi megkülönböztetést új missziós lendületért. Miközben a rendi családotok most kezdi a története harmadik évszázadát, adja az Úr – kérte végül a pápa – hogy annak új, termékeny evangéliumi lapjait írjátok, soha nem feledve, hogy a nevetek az Alapítótok nyomán „útlevél a Mennybe”.

(vl)