„Bízzuk magunkat Istenre a lélekben szegények alázatával” – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa a nyolc boldogságról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett (Mt 5,1-12a). Az ima után ismételten kifejezte lelki közelségét a földrengés és a rossz időjárás által sújtott Közép-Olaszország lakosságának, illetve köszöntötte a Katolikus Akció gyermek részlegének a Szent Péter téren összegyűlt mintegy háromezer képviselőjét. Közülük ketten, az Úrangyala imádság végén megjelentek a Szentatya mellett, dolgozószobájának ablakában.

A nyolc boldogság az Újszövetség Magna Chartája

A nyolc boldogságról szóló szakasz Máté evangéliumában bevezeti az ún. „hegyi beszédet”, az Újszövetség „magna chartáját”. Jézus itt kinyilvánítja Istennek azt az akaratát, hogy az embereket elvezesse a boldogságra. Ez az üzenet már jelen volt a próféták prédikációiban: Isten közel áll a szegényekhez és elnyomottakhoz, megszabadítja őket azoktól, akik rosszul bánnak velük. Ebben a prédikációjában azonban Jézus egy sajátságos utat követ: a „boldogok” kifejezéssel kezdi, majd utal rá, hogy milyen körülményekre van szükség ahhoz, hogy boldogok legyünk, végül ígérettel fejezi be beszédét.

A megtérés útján juthatunk el a boldogságra

A boldogság nem a megjelölt körülmény függvénye, mint például „a lélekben szegények”, „akik sírnak”, „akik éhezik az igazságot”, „az üldözöttek”, hanem az azt követő ígéretben valósul meg, amelyet hittel kell elfogadnunk, mint Isten ajándékát. A nehéz körülmény jelenti a kiindulási pontot, onnan kell eljutnunk, hogy megnyíljunk Isten ajándékának és beléphessünk az új világba, a Jézus által meghirdetett „országba”. Nem egy önműködő mechanizmus ez, hanem az Urat követő életút. A már megtörtént megtérés új távlataiból tekint a nehéz körülmények valóságára, a lesújtottság állapotára. Nem vagyunk boldogok, ha nem tértünk meg és nem vagyunk képesek arra, hogy megbecsüljük Isten adományait és éljünk velük.

A habzsoló fogyasztói szemlélet nem vezet el a boldogságra

A pápa ezután az első boldogságról elmélkedett részletesebben: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (4). A lélekben szegény az, aki magáévá tette azoknak a szegényeknek az érzelmeit és magatartását, akik életkörülményeik között nem lázadnak fel, hanem képesek rá, hogy alázatosak, engedelmesek legyenek, készségesek Isten kegyelmének befogadására. A lelki szegények boldogságának kettős dimenziója van: viszonyulás a javakhoz és Istenhez. Ami az anyagi javakat illeti, a lelki szegénység józanságot jelent: nem feltétlenül lemondás, hanem az a képesség, hogy élvezzük a léthez legszükségesebb dolgokat, képesek legyünk azokat megosztani másokkal, képesek legyünk minden nap megújult csodálattal tekinteni a jóra, anélkül, hogy elnehezednénk a falánk fogyasztásban. ’Minél többet birtokolok, annál többet akarok’; ez a falánk fogyasztás. És ez megöli a lelket. Az a férfi vagy az a nő, aki így viszonyul az élethez: „minél többem van, annál többet akarok”, nem boldog és soha nem jut el a boldogságra.

A világ kezdete az Atya teremtő szeretete

A lelki szegények boldogságának másik dimenziója az Istenhez való viszonyulás. Ez pedig a dicséret és annak a felismerése, hogy a világ áldást jelent, kezdete az Atya teremtő szeretete. Egyben nyitottság Isten felé, engedelmesség uralmának: Ő az Úr, Ő a hatalmas, nem én vagyok nagy, mert olyan sok mindennel rendelkezem. Ő, Isten az, aki a világot mindenki számára akarta, azért, hogy az emberek boldogok legyenek.

Elsőbbség a javakban való osztozásnak a birtoklással szemben

A lélekben szegény az a keresztény, aki nem magában, nem anyagi gazdagságában bízik, nem tart ki makacsul saját véleménye mellett, hanem tisztelettel meghallgat másokat és szívesen aláveti magát döntéseiknek. Ha közösségeinkben több lélekben szegény lenne, kevesebb lenne a megosztottság, az ellentét és a vita! Az alázat, csakúgy, mint a szeretet, alapvető érték a keresztény közösségek élete számára. Ebben az evangéliumi értelemben a szegények azok, akik szem előtt tartják a mennyek országának végső célját. Megmutatják, hogy az csírájában már elővételezve jelen van a testvéri közösségekben, amelyek a javakban való osztozást helyezik előtérbe a birtoklással szemben. „Szeretném ezt hangsúlyozni: elsőbbségben részesíteni a javakban való osztozást a birtoklással szemben” – mondta Ferenc pápa, gesztusaival kísérve mondanivalóját: „Szívetek és kezetek mindig legyen nyitott, nem bezárt. Amikor a szív be van zárva, akkor az egy beszűkült szív, nem is tud szeretni. Amikor a szív nyitott, akkor a szeretet útját járja”.

Mária tökéletesen engedelmes az Úr akaratának

Szűz Mária, a lélekben szegények példaképe és zsengéje, mert teljesen engedelmes az Úr akaratának, segítsen bennünket, hogy az irgalmasságban gazdag Istenre hagyatkozzunk, hogy elhalmozzon adományaival, különösen megbocsátásának bőségével.

Küzdjünk a lepra és a leprások diszkriminációja ellen

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa utalt rá, hogy ez a vasárnap a leprások világnapja. Ez a betegség, bár csökkenőben van, még mindig az egyik legfélelmetesebb kór, amely leginkább a szegényeket és kirekesztetteket sújtja. Fontos, hogy küzdjünk ellene, de a diszkrimináció ellen is, amelyet a betegség kivált a társadalmakban. A pápa imáiról biztosította mindazokat, akik elkötelezték magukat a Hansen-betegség által sújtott személyek ápolásában és társadalmi visszailleszkedésében.

A bürokrácia ne hosszabbítsa meg a földrengés sújtotta lakosság szenvedését

A Szentatya köszöntötte az Itáliából és a világ számos országából érkezett híveket, társulatok, csoportok tagjait. Ismételten lelki közelségéről biztosította Közép-Olaszország lakosságát, amely még mindig szenved a földrengés és a rossz időjárási viszonyok következményeitől. Az intézmények és a hívek szolidaritása támogassa szüntelenül ezeket a testvéreinket, a lassú ügyintézés ne okozzon nekik további szenvedést.

A Katolikus Akció gyermek tagjainak békemenete

Végül a Szentatya a Katolikus Akció gyermek tagjaihoz fordult, akik a római plébániák és katolikus iskolák képviseletében jelentek meg mintegy háromezren. A pápa, a színes léggömböket, feliratokat magasba emelő fiatalok vidám csoportja láttán meg is jegyezte: amint látjátok, megérkeztek a betolakodók, itt vannak!

A gyermekek Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke kíséretében jöttek el a Szent Péter térre, a Béke-karaván végállomására. Az idei menet jelmondata: „békétől körülvéve”. A pápa megköszönte jelenlétüket és nagylelkű elkötelezettségüket, hogy a béke társadalmát kívánják építeni, valamint tetszését fejezte ki a Béke-karaván jelmondatát illetően. Ezután meghallgatta üzenetüket, amelyet a dolgozó szobája ablakában mellette álló kisfiú olvasott fel, majd a Katolikus Akció fiataljai égnek eresztették színes léggömbjeiket.

A pápa búcsúzóul szép vasárnapot, békét, alázatot, a javakban való osztozást kívánta a Szent Péter téren összegyűlt híveknek, ismételten kérve, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.

(vm)