Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: Isten nem tud kevesebbet adni, mint mindent

Szentmise húshagyó kedden... - OSS_ROM

28/02/2017 17:50

„Kövessük Jézust, aki mindent odaad nekünk, épp ezért ne keressük a gazdagságot!” – tanította Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában a Szent Márta ház kápolnájában. „Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, mert vagy az Urat szolgáljuk vagy a gazdagságot” – utalt arra a pápa a szentmise kezdetén, hogy az egyház a Hamvazószerda előtti napokon Isten és a gazdagság kapcsolatáról elmélkedik. A napi evangélium a gazdag ifjú történetét folytatta, aki szomorú szívvel hagyja el Jézust, mert visszavonzza a nagy vagyona. Péter apostol ellenben a többiek nevében is mintegy „benyújtja a számlát”: „Nézd, mi mindent elhagytunk érted és követtünk téged. Velünk mi lesz?” Jézus válaszában a „mindenségről, arról a teljességről szól, amit Isten ad nekünk”, de hozzáteszi, hogy ez a „kereszten megsemmisült teljesség”.

Isten önmagát adja – túlcsorduló mértékben

Jézus, Péter apostol kérdésére adott válaszával meglepi és egy kicsit meg is félemlíti az apostolokat: „Milyen nehéz a gazdagnak belépni a mennyek országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába!”. „Ma ellenben a Márk evangélium  - folytatta a pápa – Pétert mutatja nekünk, aki az Úrtól azt kérdi, hogy mi lesz velük, hiszen ők mindent elhagytak. Úgy tűnik, mintha Péter benyújtaná a számlát. Nem is tudta, mit mondjon: Igen, ez a gazdag elment, eltávozott, de mi…? Mi lesz velünk? – gondolkodott Péterrel együtt hangosan a pápa.

Az Úr nem tudja megtenni, hogy ne mindent adjon. Amikor ő ad valamit, önmagát adja és ez a minden!                

Jézus válasza azonban világos: „Én mondom nektek, hogy aki értem mindent elhagyott, mindent megkap érte”. „Íme, mi mindent elhagytunk!” – szól az apostol szava, Jézus pedig azt mondja: „mindent megkaptok”, azzal a túlcsorduló mértékkel, amivel Isten méri az ajándékait. „Akik értem és az evangéliumért elhagyták a házukat, fivéreiket és nővéreiket, anyjukat és apjukat, azok közül nincs senki, aki már most legalább ne kapna százszorosan: házat, fivért és nővért, anyát és apát, hozzá még az örök életet. Az Úr nem tudja megtenni, hogy ne mindent adjon. Amikor ő ad valamit, önmagát adja és ez a minden!  Mindazonáltal – tette hozzá a pápa – van még egy szó ebben az evangéliumi szakaszban, ami elgondolkodtat bennünket: megkapni már most mindent százszorosan, házban és testvérben, de az «üldöztetésekkel együtt».

Isten ajándéka a megsemmisült teljesség, a keresztény stílusa a kereszt  

Ez egy másfajta gondolkodásmód és másféle cselekvés. Jézus önmagát adja, mert a teljesség, Isten teljessége a kereszten megsemmisült teljesség. Ez tehát Isten ajándéka: megsemmisült teljesség! – foglalta össze ismét a pápa. De ez a keresztény ember stílusa is: keresni a teljességet, a kereszten megsemmisült teljességet és követni ezt az utat. Nem könnyű, ez nem könnyű út! És mi a jele ennek a mindent odaadni és mindent megkapni útnak? – kérdezte Ferenc pápa. Az olvasmányban hallottuk a választ, Sirák fia könyvében: Dicsőítsd az Urat elégedett szemmel. Minden adakozásnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel a tizedet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked; adj jó lélekkel, ahogy telik tőled! Tehát elégedett szem, örömteli arc, jó lélek… Annak a jele, hogy a minden és semmi, vagyis a megsemmisült teljesség útján haladunk, az öröm!” – hangsúlyozta a pápa.

Szent Hurtado Albert az Úrban való örvendezés példája az üldöztetés közepette       

A gazdag ifjú végül komor arccal, leverten távozott. Nem volt képes elfogadni, nem tudta befogadni ezt a megsemmisült teljességet. A szentek, Péter maga is elfogadta végül ezt az ajándékot. A próbatételek, a nehézségek közepette örömteli volt az arca, elégedettek a szemei és derűs a szíve. Ez tehát a jele annak, ahogy Jézus ajándékát fogadjuk. Ennek illusztrálására Ferenc pápa Szent Hurtado Albert chilei jezsuita alakját idézte fel, aki a múlt század első felében élt. „Mindig dolgozott, számtalan nehézség közt, a szegényekért fáradozott. Olyan ember volt, aki tényleg nyakába vette az ország összes útját, a karitász, a szeretet sürgette a szegények megsegítésére. Közben üldözték és sokat kellett szenvednie. Amikor azonban megérkezett, a kereszten megsemmisülve, ezt mondta: Contento, Señor, contento, boldog vagyok, Uram, boldog –, fordította spanyolról a pápa a szent szavait. Az Úr tanítson meg bennünket arra, hogy az útjain járjunk, tudjunk haladni a kegyelmével a minden és semmi nem könnyű útján! Jézus Krisztus megsemmisült teljességének az útján és legfőként legyen erőnk mindig elmondani Contento, Señor, contento, Boldog vagyok, Uram, boldog!

(vl)

28/02/2017 17:50