Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Alkalmazások:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Audiencia, Úrangyala

Ferenc pápa szerdai katekézise: a földi remények összeomlanak a kereszt előtt

A kihallgatás kezdete... - AFP

12/04/2017 17:51

Ferenc pápa a napfényes és húsvéti zarándokokkal teli Szent Péter téren megtartott nagyszerdai katekézisében Jézus egyik híres mondását választotta mottóul: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre” (n 12,24-25).

A keresztből másfajta reménység születik               

Katekézise kezdetén Ferenc pápa felidézte Virágvasárnap liturgiáját, Jézus ünnepélyes fogadtatását a jeruzsálemi bevonulásakor. Mindenki csodát várt tőle, némelyek a hódító ellenségtől való szabadítást. Ki gondolta volna akkor, hogy nem sokkal később a most ünnepelt Jézust megalázzák  és kereszthalálra ítélik? – kérdezte a pápa. Ám az emberek evilági reményei összeomlanak a kereszt előtt. De mi hiszünk abban, hogy éppen a Keresztrefeszítettben születik újjá a mi reménységünk.  Amikor a földi remények ledőlnek, akkor új reménység születik, mely örökké megmarad, ugyanis másfajta reménység születik a keresztből.               

Ha a földbe hullott mag meghasad, megnyílik, akkor életet ad egy kalásznak

Hogy miféle új reménység támadhat, erre a kérdésre Jézus éppen a János evangéliumban válaszol:  „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz. Gondoljunk csak bele – kérte a pápa –, ha az a kis mag, mely a földbe hull, önmagába zárkózik, akkor nem történik semmi. Ha ellenben meghasad, megnyílik, akkor életet ad egy kalásznak, egy sarjnak, aztán egy növénynek, míg végül az gyümölcsöt hoz.        

A megalázkodás szélső értékén, ami a szeretet legmagasabb pontja, sarjad ki a remény  

Jézus újfajta reménységet hozott a világba, a mag mintájára: kicsivé lett, mint a mag, mint egy búzaszem, elhagyta a mennyei dicsőségét, hogy közénk jöjjön, a földbe hullott. De ez még nem volt elég. Hogy gyümölcsöt hozzon, ahhoz Jézus a mélységekig megélte a szeretetet, hagyta, hogy a halál megtörje, ahogy a mag is engedi, hogy megtörjön a föld alatt. Éppen itt, a megalázkodás szélső értékén, ami a szeretet legmagasabb pontja, sarjad ki a remény - fogalmazott a pápa.

Jézus minden csalódást reménységgé alakított

Ha valaki azt kérdezi: Hogyan születik a remény? – akkor a válasz rá: A keresztből. Nézd a keresztet, rajta a Keresztrefeszítettet és onnan megérkezik a remény, mely többé nem szűnik meg, mindörökké megmarad! Ez a remény a szeretet erejéből sarjad, mert csak a szeretet tud mindent remélni (1 Kor 13,7) – utalt a pápa a híres szeretethimnuszra, majd Húsvét átalakító erejére utalt: Jézus átalakította a bűneinket megbocsátássá, halálunkat feltámadássá, félelmünket bizalommá.  Íme, ezért születik a kereszten remény, íme, ahogy Jézus minden sötétséget világossággá formált és minden csalódást reménységgé alakított. A reménység mindent meghalad, mert Jézus szeretetéből születik, mint a földbe hullott búzaszemből fakadó élet.    

Aki szolgál és Istenben él, a reménység magjává válik a világ számára                 

Ha Jézus reménységét választjuk, akkor lassanként felfedezzük, hogy a győztes életmód a búzaszemé, az alázatos szereteté. A rossz legyőzésének nincs más útja – szögezte le a pápa – s a szokásos módján a lehetséges ellenvetésre is válaszolt. Igen, ez a vesztes logikája, mert aki szeret, az elveszti a hatalmat. A búzaszem halála valójában, magyarázta tovább a pápa, amely alázatos szeretetből elhal, az Isten útja, és csak ez ad gyümölcsöt. Mi is így vagyunk, az örökös, soha nem elégedett vágyakozásunkkal, mely mindig újat akar. Jézus azt mondja, hogy aki szereti az életét, elveszíti azt. Aki a sajátját éli és saját magának él, az felfuvalkodik. Aki ellenben készségesen szolgál és Istennek megfelelően él, győzedelmeskedik megmenti önmagát és másokat, az valójában a reménység magjává válik a világ számára.      

A kereszt áldozat, kötelező áthaladás, de nem cél, csak átmenet             

Ez a szeretet a kereszt felé halad, a kereszt pedig áldozat, kötelező áthaladás, de nem cél, csak átmenet. A cél a dicsőség. A pápa ehhez a képhez kapcsolta Jézus egy másik hasonlatát, mely a vajúdáshoz kapcsolódik: „Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire” (Jn 16,21).  Nemde ezt teszik az anyák, életet adnak, szenvednek, de fájdalmuk örömre fordul, mert új életet hoztak a világra. Örömet ad, hangsúlyozta a pápa. Mindennek a motorja, ami tovább segít bennünket, a reménység. 

Veled mindent remélhetünk! Te vagy a mi reményünk!

Végül a Szentatya arra emlékeztetett, hogy ezek a napok a szeretet napjai, ezért hagyjuk, hogy Jézus misztériumába öltözködjünk, mint egy elhaló búzaszem. Majd adott egy házi feladatot mindenki számára: Álljatok meg a kereszt előtt otthon és mondjátok Jézusnak: Nélküled semmi nincs veszve! Veled mindent remélhetünk! Te vagy a mi reményünk! Ez utóbbit együtt ismételték meg a Szent Péter téren háromszor.  

(vl)

12/04/2017 17:51