Interjú Tusor Péterrel a Fraknói történeti kutatócsoport megalakulásáról

Tusor Péter a vatikáni Apostoli Könyvtárban Pázmány 1632-es római követségének jegyzőkönyveit készíti elő publikálásra. A Lorenzo Azzolini államtitkárral folytatott szóbeli tárgyalások olasz nyelvű leiratai szinte gyorsírásszerűen készültek, igazi paleográfiai kihívást jelentenek. Nem véletlenül nem vállalkozott eddig senki sem kiadásukra. Az újabb kutatás már egy újabb vatikáni magyar kutatócsoport programját készíti elő. 2017. július 1-jével a Magyar Tudományos Akadémia jelentős támogatásnak köszönhetően megalakul az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport. Alapítója és vezetője tudományos tanácsadói kinevezéssel: Tusor Péter (16–20. század). Tudományos főmunkatársai és munkatársai: Fedeles Tamás, Nemes Gábor és Kanász Viktor (15–16. század), Kruppa Tamás (16–17. század) és Tóth Krisztina (20. század). Az akadémiai köztisztviselői alkalmazásba kerülő résztvevők mellett szélesebb kutatói kör, köztük  pap egyháztörténészek (Gárdonyi Máté, Tóth Tamás) is bekapcsolódnak a munkálatokba. A Fraknói-Kutatócsoport viszi tovább a 2004-ben az eredmények közlésére alapított és már a 20. kötetnél tartó vatikáni–magyar történeti könyvsorozatot, a Collectanea Vaticana Hungariae-t. (Az egyes könyvek letölthetőek az intézmény honlapjáról.)

A PPKE tanára a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia már a Lendület-program keretében sokat tett a vatikáni magyar kutatások ügyéért. A Fraknói Vilmos nevét viselő Kutatócsoport felállítása pedig meghatározó lépés az egyháztörténész püspök – aki egyúttal az MTA főtitkára is volt – római tudományos örökségének professzionális felvállalása érdekében. Fraknói a Római Magyar Történeti Intézet számára épített villáját 1913-ban azzal a kikötéssel ajándékozta a magyar államnak, hogy az cserében köteles történeti intézetet fenntartani az Örök Városban. 1996-ban megtörtént az Istituto Storico Fraknói formális újralapítása a Római Magyar Akadémia keretein belül. Most minden korábbinál kedvezőbb feltételek állnak rendelkezésre, hogy végre önálló tudományos profilja alakulhasson ki.

Az MTA, a magyar „tudományügyi minisztérium” jelentős forrásokat invesztált erre a célra. Létrejött a mindeddig hiányzó, folyamatosan és szervezetten működő hazai szakmai bázis. Most a magyar tudománydiplomácián a sor. Minimális átszervezéssel meg lehet teremteni egy kicsi, ám hatékony, a német, francia, osztrák, szlovák történeti intézetekkel versenyképes magyar tudományos (nemzet) stratégiai háttérmunkát folytató magyar tudományos intézményt Rómában. Az ennek érdekében megkezdett tárgyalásai Tusor Péter szerint bár nem ígérkeznek könnyűek, jelenleg bizakodásra adnak okot.

(gá)