Oroszországi körmenet a Nagy-folyóhoz Szent Miklós tiszteletére

Moszkva/ Június 8-án ért véget Oroszország egyik legnagyobb zarándoklata, a Velikorecki összorosz körmenet, amelyet idén még ünnepélyesebbé tett Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkájának részvétele – tájékoztat róla az AsiaNews katolikus hírügynökség.

A körmenet Szent Miklós főpap ún. „nem kézzel alkotott” ikonjával kapcsolatos, amelyet a hagyomány szerint 1383-ban talált meg a Vjatka-vidéki Velikaja (Nagy) folyó partján, Szemen Agalakov helyi földműves. Miután a faluban egy béna meggyógyult, az ikont csodatevőként kezdték tisztelni.

A hagyomány szerint a zarándoklat június 3-tól 8-ig tart, a legfőbb szertartásokat június 5-én és 6-án celebrálják a Nagy-folyó partján és a Szent Trifon kolostor templomaiban, Velikoreck, vagyis a “nagy folyó falujában”, az ősi Szent Miklós ikon tiszteletére, amelyet a kolostorban őriztek. A 150 km hosszú zarándokút Vjatka városból indul el a kegyhelyre, átszelve a mezőket, amelyek talaja még nem teljesen olvadt fel a hosszú tél után. A központi szertartás része egy általános aspersio, azaz szentelt vízzel való meghintés, amely sok zarándok számára teljes alámerülést jelent a nagy folyó szent vizébe, amelynek partján a hagyomány szerint az ikont találták. Idén a zarándoklaton 35 ezer hívő vett részt.

Az ikon hánytatott története jól tükrözi Oroszország múlt századi eseményeit. Vjatka várost, ahol a kegyképet megtalálták, 1934-ben Kirovnak nevezték át a híres forradalmárról, akit Sztálin gyilkoltatott meg, mivel ő volt a grúz diktátor egyetlen lehetséges ellenfele. Ez a gyilkosság jelentette a sztálini „nagy terror” időszakának kezdetét. 1935-ben Sztálin a kirovi székesegyházat is leromboltatta, az ikonnak ekkor nyoma veszett.

Szent Miklós kegyképe titokzatosan jelent meg és titokzatosan tűnt el. Bár hivatalosan ekkor nem tiltották be a körmenetet, de az ikon eltűnése okot adott a szervezett zarándoklatok beszüntetésére. A hívek azonban reménykedtek, hogy a kegykép elő fog kerülni, és az ősi hagyományt követve egyénileg, saját ikonjaikkal járták végig a körmenet útját. Az egyházüldözés fokozódásának idején sok zarándok még életével is fizetett a körmenetben való részvételéért.

1941-ben a második világháború kezdete egy időre feltartóztatta a tömeges elnyomógépezet működését, ami a zarándoklat megújulásához vezetett. Az egyházüldözés új, „hruscsovi” időszaka azonban újabb megpróbáltatásokat jelentett a hívők számára. A Nagy-folyó partjához irányuló zarándoklatot hivatalosan először 1959-ben tiltották be: a körmenet útvonalán rendőrkordonokat állítottak fel, amelyeknek az volta  feladata, hogy feltartóztassák a zarándokokat, megakadályozzák, hogy a hívők az erdősávon át eljussanak az ikon megtalálásának helyszínéhez. „1962”-ben – írja Vlagyimir Krupin író, – csupán harminc ember vett részt a zarándoklatban”. A zarándokok különböző időpontokban két-három fős csoportokban haladtak az erdei ösvényeken, nehogy felhívják magukra a hatóságok figyelmét – olvassuk az Ortodox Szemle honlapján.

Oroszország vallási újjászületésének egyik jeleként 1989-ben kezdődtek újra a hivatalos zarándoklatok, megemlékezve a szovjet korszak tragédiáiról, az üldöztetés áldozatairól is. A fordulat évétől kezdve minden júniusban megtartják a körmenetet, az eltűnt ősi ikon egy másolatával. A 2000-es jubileumi szentévben az akkori pátriárka, II. Alekszij „összorosz” státusszal ruházta fel a zarándoklatot. A Nagy-folyó partjára minden évben sok hívő érkezik a balti köztársaságokból, Lengyelországból, és a világ minden részén élő orosz ortodoxok képviseletében. 

Az orosz ortodox lelkiségben, amelynek szerves része az ikonok tisztelete, a nekik tulajdonított gyógyító erő, a zarándoklat ájtatos gyakorlata párosul az alámerülés és a szentelt vízzel való meghintés gesztusával, ugyanis emlékeztet a keresztség felvételére, a Kijevi Rusz, vagyis Nagyfejedelemség megkeresztelkedésére a Dnyeper folyó vízében 988-ban. (Szent II. János Pál, Euntes in mundum, Menjetek el az egész világra k., 1988. január 25-én kelt Apostoli levelével emlékezett meg a Kijevi Rusz megkeresztelkedésének ezredik évfordulójáról.)

Idén a Nagy-folyó parti zarándoklat különösen nagy jelentőségű volt, hiszen azokban a napokban zajlott, amikor Oroszországban jelen van a Bariból érkezett Szent Miklós ereklye, amely zarándokok ezreit vonzza Moszkvába. Júliusban Szentpéterváron róhatják le előtte tiszteletüket a hívők. Ezek a nagy tömegeket megmozgató vallási szertartások bizonyítják, hogy az orosz nép tudatában van elhivatottságának; tegyen tanúságot hitéről, ne féljen az elszigeteltségtől, hirdesse bátran az örök erkölcsi értékeket.

(vm)