Moszkva és Peking: Az Egyház kísérletei - Interjú Parolin bíboros államtitkárral

Pietro Parolin bíboros államtitkár 2015-ben Belorussziába, 2016-ban Ukrajnába látogatott, idén pedig Moszkvába utazik: e tények is jelzik, hogy a Szentszék figyelme Kelet-Európa, különösen is a Szovjetunió összeomlása utáni Oroszország felé fordul.  Megemlítjük, hogy Ferenc pápa különböző alkalmakkor üzeneteket küldött Putyin elnöknek, nevezetes ökumenikus találkozóra került sor tavaly Havannában Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka között. Az „Il Sole 24 ORE" olasz napilap interjút készített Pietro Parolin bíborossal, amelyet átvett a Vatikáni Rádió, és most ismertetünk néhány gondolatot a hosszú beszélgetésből.

Bíboros Úr, hogyan illeszkedik be az Ön moszkvai látogatása ebbe a folyamatba?

A Szentszék figyelme Kelet-Európa felé nem mai keletű, régen kezdődött és még a sötét időszakban sem szakadt meg. Mindig fontosnak tartotta kapcsolatait Kelet-Európával, Oroszországgal a történelem különböző korszakaiban. Érdemes itt megemlítenünk két kevéssé ismert, de jelentős  eseményt: 1845-ös római látogatása alkalmával Miklós cárnak két megbeszélése volt XVI. Gergely pápával. Két évvel később történt az egyesség IX. Pius pápával. A helyi egyházak mindig a nép mellett állottak az üldözések idején is. Kelet mindig jelentős volt a keresztény hit és civilizáció szempontjából. Emlékezünk: II. János Pál pápa az Atlanti-óceántól az Ural hegységig látta az európai földrészt.

Az ideiglenes és töredezett állapot

A Szovjetunió összeomlása utáni nehéz éveket követően azt tapasztaljuk, hogy Oroszország visszatér a nemzetközi politika színterére. Agresszív visszatérés. Gondoljunk csak Ukrajnára és Szíriára. Manapság még sok a bizonytalanság az orosz nemzetközi  politikával kapcsolatban, a nyugati országok  különbözőképpen ítélik meg a orosz világot, értékeket, érdekeket, a nemzetközi jog alkalmazását. Szükség lenne a két világ kölcsönös jobb megismerésére, hogy ne két egymással szembenálló világ legyenek. Türelmes, konstruktív párbeszédre van szükség, hangsúlyozta Parolin bíboros. A béke keresése és a jelenlegi krízisjelenség megoldása azt követelné, hogy mindenfajta nemzeti, részleges érdek elé helyezzék a közös egyetemes érdekeket. A Szentszék ezt a célkitűzést támogatja.

A jelenlegi konfliktusok közepette Ferenc pápa 2o15. szeptember 24-én az amerikai Kongresszusban erőteljesen elítélte a vallás nevében elkövetett erőszakot.

Igen, megállapította, hogy világunkban egyre erősödnek a gyűlöletből származó  éles konfliktusok, a vad kegyetlenségek, egészen addig, hogy Isten és a vallás nevében követik el őket. Tudjuk, hogy egyetlen vallás sem mentes az ideológiai végletektől. Különösen is figyelnünk kell a fundamentalizmus minden formájára, hangsúlyozta Ferenc pápa.  Helyes kiegyensúlyozottsággal harcolni kell  a vallás vagy ideológiák nevében elkövetett erőszak ellen, védeni a vallásszabadságot, az intellektuális és egyéni szabadságot.

Az Egyház aggódása a világbékéért egyesek szemében hatástalan retorikának tűnik…

A Katolikus Egyház diplomáciája a béke diplomáciája. Nem a hatalmat keresi: sem politikai, sem gazdasági, sem ideológiai hatalmat. Ezért szabadabban állást foglalhat a különböző felek álláspontjai mellett vagy ellene. (Itt Parolin bíboros megemlítette Belorussziában és Ukrajnában tett látogatása pozitív eredményeit.) 

Ferenc pápa megnyitotta az utat az európai egyházak segítő akciójának saját nagylelkű segélyével. Meg kell védeni minden egyes  ember méltóságát, szolidaritást vállalva az erőszak áldozataival, tekintet nélkül a földrajzi vagy politikai hovatartozásra.

A Szentszék nem keres magának semmit. Nem részesít előnyben egyeseket mások kárára. Az Evangélium szellemében keresi az emberileg nehéz helyzetek megoldását, hogy a párbeszéd révén eltűnjön a gyűlölet még a bombák előtt.

Térjünk vissza Keletre, Vietnamtól Kínáig. A Távol-Kelet párbeszédben áll a Katolikus Egyházzal?

A Távol-Kelet a világ óriási bonyolult és változatos területe. Több évszázad óta kapcsolatba került a kereszténységgel, így a katolikus Egyházzal a felfedezések és a misszionáriusok révén a XV-XVI. században: India, Japán, Fülöp-szigetek. A múlt tapasztalatok ma új kihívások elé állítják az evangelizálást, kreatív válaszokat kell adnia az Egyháznak a lelkipásztori kérdések megoldásához. A katolikus Egyház konkréten csak annyit kér, hogy az egyes országok biztosítsák hite megvallásához és terjesztéséhez, apostoli munkájához a szabadságot mindenki és a társadalmi harmónia javára. „A katolikusok jó állampolgárok akarnak lenni, hozzájárulva a nemzeti közösség fejlődéséhez. Ilyen szellemben teljesítem diplomáciai látogatásaimat, - mondta az interjú végén Pietro Parolin bíboros államtitkár. „Folytatjuk a korábban megkezdett párbeszédet egyes országokkal, így a Kínai Népköztársasággal. A párbeszéd már önmagában is pozitív, megnyit a találkozásnak, növeli a reményt. Egészséges realizmussal vágunk neki, jól tudva, hogy az emberiség sorsa elsősorban Isten kezében van.”

(szf)