Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Társadalom \ Kultúra, művészet

Rimini Meeting: Nem hiszem, hogy elegendő, ha a muszlimok azt mondják, ellenzik az erőszakot és a terrorizmust

A Rimini Meeting egyik konferenciája - RV

25/08/2017 18:34

– Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának helyszíni tudósítása

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit Riminiből!

A Meeting 5. napjának délelőttjén „Falakat a terroristáknak” címmel Olivier Roy francia történész, az iszlám és a közel-keleti geopolitika szakembere beszélt a világban erősödő veszélyek kapcsán. „Az utóbbi évek terrorizmusa nem az iszlám gyümölcse. Az új terroristák fiatal nihilisták, akik híján vannak, az arab és muszlim kultúrának, a halált keresik, egy destruktív miszticizmust ölelnek át. Az iszlámnak, mint olyannak ehhez semmi köze” – fogalmazott kissé provokatívan a professzor. A terroristák 60 %-a az elmúlt 20 évben második generációs fiatal, akik nem örököltek hitet, vallásos kultúrát a szüleiktől, hanem egy nyugati szubkultúrában nőttek fel. Aztán hirtelen szakítanak a múltjukkal, a vallást és az erőszakot választják, a Paradicsomra gondolnak és meg akarnak halni. Ez a fajta erőszak – állítja a szakember – a vallásos kultúravesztés következménye. A problémák minden vallásban sokasodnak, ha elvész az örökség – mondta Roy.

Északról délre – a világ védelme és békéje; Angelino Alfano, olasz külügyminiszter és Jens Stoltenberg NATO főtitkár voltak az előadók.

Bevezetésként elhangzott: a béke lehetetlen párbeszéd nélkül. Az olasz külügyminiszter véleménye, hogy „nem lehet szabad, aki fél és, hogy a biztonságot kerítések, falak által valósították meg, amelyek a határokat megszüntető digitális forradalom miatt immár szükségtelen elválasztások. A béke örökségét, amelyet szüleink és nagyszüleink ránk hagytak, meg kell védeni, hogy visszanyerjük, a biztonsági dimenziónak pedig összhangban kell lennie más testületekkel, mint például a NATO.”

Stoltenberg így kezdte mondandóját: „Csodálom az elkötelezettséget, amit itt látok a találkozón, ahogy az embereket összehozzák a párbeszéd és az optimizmus szellemében”. „Társadalmaink már többször szembesültek a terrorizmussal, ami lehetetlen kihívásnak tűnt, de sikerült túljutni rajta. Ha erősek, egységesek és kitartóak vagyunk, sikerülni fog” – mondta többek között. Alfano egy a vallásüldözéssel kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: „minél jobban képesek vagyunk védelmezni a vallásszabadságot, annál biztonságosabb lesz a világ, amiben élünk”.

Én, pap, egy muzulmán fia - Nur El Din Nassar, egy olasz keresztény édesanya és egy Egyiptomból menekült muszlim édesapa gyermeke, 2002-ben vette fel a keresztséget. Erről így vallott: „Kereszténnyé válni nem egy intellektuális döntés volt két elmélet között, hanem egy találkozásra adott válasz Istennek, aki testvéremmé, útitárssá lett. ” A Novarai Egyházmegyében 2012-ben szentelték pappá, „Tudatában vagyok tapasztalatom egyediségének, amikor pappá lettem nagy népszerűség vett körül, de ami ebből nekem számít, az az, hogy a történet, amit élünk ajándék, nem a miénk”- mondta.

A Meeting mottójához kapcsolódóan: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!” a vallásközi párbeszéd jegyében ült egy asztalhoz: David Rosen rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság vallásközi kapcsolatokért felelős nemzetközi igazgatója, Silvano Maria Tomasi érsek, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálata dikasztérium tagja és Mohammad Sammak a libanoni Muszlim-keresztény Párbeszéd Bizottságának főtitkára.

A bevezetőben Alberto Savorana idézte Ferenc pápát: „A legfontosabb munka, amit ma tennünk kell az emberiség érdekében, a “fül munkája”, azaz, meghallgatni egymást. (…) Amikor meghallgatjuk egymást és beszélünk egymással, már úton vagyunk.” (Muszlim vezetők köszöntése, 2017 április 5.)

Hiszen itt is ez történik – folytatta a moderátor. A résztvevők jelenléte, személyes története, igazolja, hogy a pápa felhívása valósággá vált. És ha köztük lehetséges, miért ne lehetne az mindenütt a világon?

A párbeszéd kezdetén egy találkozás van. Ez hozza létre az első ismeretet a másikról. Ha abból indulunk ki, ami közös, az ember hasonló természetéből, akkor felül tudunk emelkedni az előítéleteken és a hamisságon, és elkezdődhet a másik megértése egy új szemszögből. A Meeting ezért a találkozás helye. Itt sok párbeszéd elkezdődött már. Ez a szabadság tere, ahol mindenkinek adott a lehetősége, hogy visszaszerezze az örökséget, egy hagyományt, egy történetet.

Hogy részünk legyen az igazságból szükségünk van a másikra, felfedezzük, hogy a másik értékes a számomra. Nem fenyegetés, hanem valami új felfedezésének a lehetősége. Négyünknek itt egy a szívünk, mert mind ugyanazt akarjuk: igazságot, szépséget, igazságosságot, békét, magunk és gyermekeink javát. Ma megosztjuk ezt a tapasztalatot, a visszaszerzett párbeszédet és felkínáljuk nektek, mindenkinek – mondta végül Alberto Savorana.

Mohammad Sammak kiemelte: „Nem hiszem, hogy elegendő, ha a muszlimok azt mondják, ellenzik az erőszakot és a terrorizmust. A legmagasabb szinteken meg kell mutatni, hogyan lehet békésen együtt élni a keresztények és a muszlimok között a szabadság és a kölcsönös tisztelet jegyében”. Három alapvető pontot tárt a hallgatóság elé megfontolásra: elsőként, hogy az iszlám tanításban nincs szó többségről, vagy kisebbségről, mindenki egyenlő állampolgárként van kezelve, másodikként, hogy az iszlámban nincs vallásos állam, harmadikként a vallásszabadságot, amelyet – idézve XVI. Benedek pápát – a szabadság koronájának nevezett. Hogyan lehet respektálni? Az üzenet közvetlenül Istentől jön – mondja: Hogy meg tudjam vallani muzulmán hitemet, hinnem kell abban, hogy a keresztények is megvallhatják a hitüket. Ezt kell minden iszlám vezetőnek képviselni és védelmezni, nemcsak a közösségen belül vagy kívül, hanem az egész világon.”

David Rosen rabbi hangsúlyozta: „A párbeszéd és a vallásközi együttműködés elengedhetetlen követelmény, minden vallásos személy kötelezettsége.

Ha zsidóként nem működök együtt keresztény és muzulmán testvérekkel, azt jelenti, hogy elárulom őket. A találkozás során felfedezhetem az isteni jelenlétet azon a hagyományon túl, amelyhez tartozom.”

Tomasi érsek kifejtette: „A párbeszéd többé nem opció, hanem szükségesség, hogy békében élhessünk egy plurális társadalomban. A globalizáció kölcsönös függőséget hozott létre, nem élhetünk izoláltan, mintha a másik nem létezne. Új stratégiával kell a mai pluralizmusra tekinteni és ez nem a háború, a konfliktus, hanem a párbeszéd.

Utalt a dialógus többféle módjára és arra, hogy az Egyház is nagy utat tett meg az elmúlt évtizedekben ezen a téren. Hivatkozott VI. Pál – Ecclesiam Suam, XXIII. János Pacem in terris enciklikáira, és a II Vatikáni Zsinat modern világról írt dokumentumára, ahol a párbeszéd módja kanonizálva lett.

II. János Pál és XVI. Benedek pápák szüntelenül kiemelték a párbeszéd fontosságát, nem, mint politikai stratégia, hanem emberi viselkedés, amelyik megnyitja a szívet a másikkal való találkozásra. Benedek pápa pedig a hit és az értelem kapcsolatára helyezte hangsúlyt és kiemelte a párbeszéd értelmes voltát, amely út a másokkal való találkozásra, és segít elkerülni a konfliktusokat. Végül Ferenc pápa az Evangelii Gaudium apostoli buzdításában részletesen ír a párbeszéd szükségességéről és annak három területéről: a párbeszéd az államok között, a társadalomban, beleértve a kultúrákat és a tudományokat valamint a párbeszéd a nem keresztényekkel, a nem hívőkkel. Minden esetben – mondja Ferenc pápa – az Egyház felkínálja a hit fényét, hogy megvilágítsa az értelmet és megkönnyítse a személyek közötti kapcsolatot. A párbeszéd – folytatta Tomasi érsek - nem egy külső kényszer, hanem egy természetes emberi válasz, amely megnyit a másik személy felé és találkozáshoz vezet. A találkozás párbeszédet hoz létre és viszont, ezek teszik lehetővé a közösség építését. Van egy döntés, amit minden személynek meg kell hoznia. Identitásunkat jobban tudjuk védeni, ha megnyílunk a másik felé és elfogadjuk a másikat az ő eltérőségében, mintha bezárkózunk. A választás a miénk – emlékeztetett végül a főpap.

Hilarion Alfejev orosz metropolita először érkezett a Meetingre, előadása kapcsolódik az „Oroszország 1917 – egy soha nem látott világ széttört álma” kiállításhoz: az 1917-18-as zsinat szerepe az orosz ortodox egyház újjászületésében. Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke elöljáróban kiemelte: „Minél inkább Krisztus van Egyházhoz tartozásunk középpontjában, nem elméletek és nem sémák, hanem a személyes kapcsolat Krisztussal, annál inkább képesek vagyunk az egységre más keresztényekkel. Ennek a csodáját láthatjuk az utóbbi években.” A program elején meglepetésként Hilarion Alfejev zeneszerzői tevékenységéből, Máté passiójából hallhattak egy részletet a jelenlévők, amelyet nemsokára Rómában is bemutatnak.

„A katolikus ortodox viszony jobb, mint valaha és erre nagy hatással volt Ferenc pápa történelmi találkozója Kyrill pátriárkával” – mondta a metropolita.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

25/08/2017 18:34