Ferenc pápa hétfői tevékenysége: Hondurasi püspökök „ad limina” látogatása

Ferenc pápa szeptember elsejével újra kezdte nyilvános megszokott tevékenységét, amikor munkamegbeszéléseken rendszeresen találkozik munkatársaival, fogadja a szentszéki nagyköveteket, meghallgatja a visszatérő apostoli nunciusok beszámolóit. A világegyházzal fenntartott rendszeres kapcsolat jegyében fogadja az ötévenként „ad limina” látogatásra érkező  részegyházak főpásztorait.

Hondurasi püspökök „ad limina” látogatása

A hétfői fogadások keretében szeptember 4-én délelőtt először Jorge Vázquez, az argentínai Morón egyházmegye püspöke, majd Kiko Argüello, a Neokatekumenális Út alapítója tett félórás látogatást nála. Fél tizenegytől délig fogadta a pápa Honduras „ad limina” látogatást tevő püspöki konferenciájának tagjait, élükön Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga bíborossal, Tegucigalpa érsekével, aki tíz püspök társával érkezett a vatikáni látogatásra.

Délben a VI. Pál aulában találkozott Ferenc pápa a Shalom katolikus közösség tagjaival.

Honduras története, egyházi helyzete

Honduras Közép-Amerikában fekszik, Nyugatról Guatemala, délnyugatról Salvador, délkeletről Nicaragua határolja, északi partjait a Karib-tenger, déli partjait a Csendes-óceán mossa. A Magyarországnál valamivel nagyobb területű ország jelentős részét a Kordillerák vulkanikus láncai uralják, amelyekhez az ország északi részén – a Karib-tengerre néző, széles, mocsaras, trópusi esőerdő fedte – síkság kapcsolódik. Neve, Honduras, a  spanyol „mélységek” kifejezésből ered, utalással óceánparti vizeinek nagy mélységére, mely régebben a hajók kikötését ugyancsak megnehezítette.

Először Kolumbusz Kristóf pillantotta meg 1502 augusztusában

Honduras területe az európaiak megjelenése előtt a Maja Birodalom része volt 770 - 1000 között. 1000-1200 között a nagy-nakaja, egy bennszülött indián  népcsoport kultúrája befolyása alatt állt.

Partjait a felfedezők közül először Kolumbusz Kristóf pillantotta meg 1502 augusztusában, de meghódítására csak Mexikó elfoglalása után, 1524-ben került sor. Honduras a függetlenségét 1821-ben vívta ki, de a térség többi államához hasonlóan belépett a Közép-amerikai Egyesült Tartományok nevű államszövetségbe, amelynek felbomlása után, 1838-ban lett önálló. A Hondurasi Köztársaságot 1838-ban kiáltották ki. Alig több mint másfél évszázados történelme során 140 véres, illetve vértelen puccsot élt át az ország, az alkotmányát tizenötször fogalmazták újra. A volt spanyol gyarmat 1838-ban nyerte el teljes függetlenségét.

Nyolcmillió lakos, döntő többségben katolikus

Az ország népessége 8 millió nyolcszáz ezer fő, melynek 54%-a városokban él. A népességnövekedés 2,32%-os, az írástudatlanság 23,8%-os. A lakosság 90%-a mesztic, 7%-a indián (maja, lenka, pipil, paja, miszkito stb.), 2%-a fekete, 1%-a pedig fehér. Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, de beszélik még az angolt és több indián nyelvet is. A lakosság nagyobbik része katolikus, de a számukat a különféle statisztikák másként látják, mely így ingadozik a 97 százalék és az 53 százalék között. A helyi katolikus egyház tíz egyházmegyéből áll, élén Tegucigalpa érsekségével: Tegucigalpa, Comayagua, Choluteca, Danlí, Juticalpa, Yoro, San Pedro Sula, Trujillo, Copán e La Ceiba. A helyi püspöki konferencia elnöke Oscar Rodríguez Maradiaga bíboros-érsek.

A helyi egyház történetében újdonság, hogy II. János Pál pápa 2001-ben nevezett ki első alkalommal hondurasi bíborost Oscar Maradiaga érsek személyében.

(vl)