Jézus nélkül nincs Karácsony – Ferenc pápa Úrangyala imádsága Örömvasárnapon

Advent harmadik vasárnapján, Gaudete vasárnapon Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a keresztények öröme a Jézussal való találkozásból születik. Jézus nélkül Karácsony egy üres ünnep – hangsúlyozta a Szentatya a római gyermekekhez fordulva, akik szokás szerint ezen a vasárnapon elhozták magukkal a hagyományos pápai áldásra a Kis Jézus szobrokat, amelyeket Karácsony éjjel az otthon felállított betlehemi jászolban helyeznek majd el. Az előző vasárnapok liturgiája rámutatott, hogy mit jelent az éber magatartás, mit jelent konkrétan az, hogy készítjük az Úr útját. Advent harmadik, ún. Örömvasárnapján a liturgia arra szólít fel, hogy megragadjuk az előkészület lelkiségét, amely nem más, mint az öröm. Szent Pál arra szólít fel bennünket, hogy öltsünk magunkra három magatartásformát, készítve az Úr eljövetelét. Az első: az állandó öröm, a második a kitartó ima, a harmadik a folyamatos hálaadás. Állandó öröm, kitartó ima, folyamatos hálaadás – ismételte nyomatékosan a Szentatya.

Jézus velünk van a nehézségek idején is

Az első, az állandó öröm: „Legyetek (mindig) derűsek” (1 Tessz 5,16) – olvassuk Szent Pálnak a thesszalonikaiakhoz írt első levelében. Vagyis maradjunk meg mindig az örömben, még akkor is, amikor a dolgok nem kívánságunk szerint történnek. Azonban létezik egy mély öröm, ami a béke: az is egy belső öröm. A béke egyfajta evilági öröm, de öröm – mutatott rá Ferenc pápa. Az aggodalmak, a nehézségek és a szenvedések mindannyiunk életében jelen vannak, mindannyian ismerjük őket. Sokszor a körülöttünk lévő valóság barátságtalannak, sivárnak tűnik, hasonló a pusztasághoz, amelyben Keresztelő Szent János hangja visszhangzott, amint erre a vasárnapi evangélium emlékeztet. De éppen az ő szavai kinyilvánítják, hogy örömünk bizonyosságon alapul, ez a pusztaság lakott hely: „De köztetek áll az, akit nem ismertek” (Jn 1,26).

Csak Jézus tudja visszaadni nekünk az Isten gyermekeit megillető méltóságot

Jézusról van szó, az Atya küldöttjéről, aki eljön, mint ahogy Izajás hangsúlyozza: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz 61,1-2). Ezek a szavak, amelyeket Jézus majd a názáreti zsinagógában mond el (vö. Lk 4,16-19), világossá teszik küldetését a világban: felszabadít a személyes és társadalmi bűntől és rabszolgaságtól, amelyet a világ hoz létre. Azért jött el a földre, hogy visszaadja az embereknek az Isten gyermekeit megillető méltóságot és szabadságot, amelyeket csak Ő tud közvetíteni.

Isten a valódi öröm forrása

A Messiás-várást jellemző öröm a kitartó imán alapul. Ez a második magatartásforma. Szent Pál mondja: „Imádkozzatok szüntelenül” (1Tessz 5,17). Az ima révén tartós kapcsolatra léphetünk Istennel, aki a valódi öröm forrása. A keresztény öröm nem vásárolható meg; a hitből és a Jézus Krisztussal való találkozásból, boldogságunk okából fakad. És minél inkább Krisztusban gyökerezünk, minél közelebb vagyunk Jézushoz, annál inkább megtaláljuk belső derűnket, a mindennapi ellentmondások közepette is. Ezért a keresztény, miután találkozott Jézussal, nem lehet a balsors prófétája, hanem az öröm tanúja és hírnöke. Ezt az örömet meg kell osztania másokkal, ez az öröm magával ragad és megkönnyíti az élet útját.

Szüntelenül adjunk hálát Istennek

A harmadik magatartásforma, amelyet Szent Pál megjelölt az a folyamatos hálaadás, vagyis az Isteni iránti hálás szeretet. Isten ugyanis különösen nagylelkű velünk, mi pedig arra kaptunk meghívást, hogy mindig elismerjük jótéteményeit, irgalmas szeretetét, türelmét és jóságát, szüntelen hálaadásban élve. Öröm, ima és hála – ez a három magatartás készít fel bennünket, hogy hitelesen megéljük Karácsony ünnepét. Öröm, ima és hála – hangsúlyozta a pápa, arra kérve a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy vele együtt ismételjék meg egymás után kétszer ezt a három szót. Az adventi idő utolsó szakaszában Szűz Mária anyai közbenjárására bízzuk magunkat. Ő „örömünk oka” – nem csak azért, mert megszülte Jézust, hanem azért, mert szüntelenül Jézushoz irányít bennünket.

(vm)