A Pápai Ház szónokának első nagyböjti prédikációja: Öltsétek magatokra Krisztust!

Február 24-én pénteken délelőtt tartotta meg Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka első  nagyböjti prédikációját az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust! A keresztény életszentség a páli buzdításban” (Róm 13,14) címmel. Ahhoz, hogy a világot átalakítsuk, mindenekelőtt magunkat kell átalakítani, ahogy Pál apostol tanítja a Rómaiakhoz írt levelében. Az első prédikációban a szónok Szent Pál szavait magyarázta, aki óva int, hogy „ne alkalmazkodjunk e világ gondolkodásmódjához”. Nem az mondja, hogy alakítsuk át a világot, hanem azt, hogy alakítsuk át magunkat.         

A világ értelmezése a kereszténységben  

Cantalamessa atya Jézus magatartására mutatott rá, ami szerint a követője noha a világban él, de nem a világból él. A világ a teremtettségénél fogva, noha önmagában jó, mégis a bűn uralma alatt áll, ezért a kapucinus atya végig elemezte a „világ” szó értelmének változásait a századok során. Pál és János apostolok tanítása nyomán a világ a bűn következményével terhelt világot jelenti, ezért is érthető az első századok menekülése a világtól, mely folyamat a szekularizáció teológiájával végződik, mely az eszményit éppen a világba, a világhoz való menekülésben látta, noha mára már az alapítók közül sokan visszaléptek ettől az állásponttól.  

Nem jelenthet elkülönülést a világ szegényeitől vagy szenvedőitől

A világtól való elkülönülés a bűn elkerülésére szolgál, de ez nem jelenthetett és ma sem jelenthet elkülönülést a világ szegényeitől vagy szenvedőitől. Sőt, a világból való menekülés legjobb útja éppen Jézus nyomán az elesettekkel közé való elvegyülés.  A keresztény ember és a világ közötti konfliktus elsődleges területe a hit – emelte ki pápai szónok –, amelyen könnyen eshet áldozatául a mai hitetlen világhoz való alkalmazkodásnak a keresztény is.       

A keresztény ember nem alkalmazkodhat a világhoz

Ilyen értelemben szögezi le Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka, hogy a keresztény ember nem alkalmazkodhat a világhoz, nem mintha az rossz lenne, ahogy Platón is  tartotta, hanem mert elmúlik ez a világ. Gondoljunk csak a 40 évvel ezelőtti mítoszokra és gondoljunk csak Jób igazságára: Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből és mezítelenül térek vissza. Így lesz a mai milliomosok pénzével is.

Böjtöljük a képeket!

Végül a kapucinus szónok egy egészen konkrét tanácsot adott a mai világgal szembeni magatartásra: tartsunk böjtöt a világ képeitől, mely gyakran az Internetet jelenti. Ellenben ne a képtől magától tartózkodjunk, sőt tekintsünk fel annak a Képére, akit értünk Keresztülszúrtak, a mi Urunk Jézus Krisztusra. A nagyböjt most azt jelentse nekünk, hogy lépjünk el a világtól, nehogy elmúljunk ezzel a világgal.

(vl)