Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

P. Cantalamessa második nagyböjti prédikációja: Szeretet tettetés nélkül!

Prédikáció a nem színlelt szeretetről - AP

02/03/2018 17:02

Március másodikán, a böjti készület második hetének péntekén tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya második nagyböjti prédikációját „A szeretet legyen tettetés nélkül” címmel. A hosszú elmélkedésen ezúttal részt vett Ferenc pápa a római kúria tagjaival együtt az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában. Múlt héten első alkalommal a páli intést értelmezte: Ne alkalmazkodjatok evilág gondolkodásmódjához! Most a keresztény szeretet legfőbb bibliai vonásait elemezte, ahogy az Istennek tetsző életmód a krisztusi közösségen belül és az azt körülvevő világgal szemben megnyilvánul.

A keresztény életszentség forrásai

„Mindnyájunk közös hivatása az egyetemes életszentség” – kezdte beszédét a szónok a Lumen Gentium kezdetű zsinati dokumentumból kiindulva: Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és modellje mindenkitől elvárta az életszentséget: „Legyetek tökéletesek, amint a mennyei Atyátok tökéletes”. Krisztus követői nem a saját tetteik alapján kaptak meghívást erre az életszentségre, hanem a Krisztusban elnyert megigazulás révén, amit a keresztségben kaptak meg, amikor Isten gyermekeivé lettek. A keresztényeknek tehát Isten segítségével kell megtartani és tökéletesíteni a megkapott életszentséget. A zsinat tanítása így összegez: „Az életszentség a  Krisztussal való tökéletes egyesülés”. A életszentség helyes értelmezéséhez és megvalósításának felismeréséhez vissza kell térni elsősorban a Szentíráshoz, az egyházatyákhoz és egyház hagyományához. 

Az életszentség lényegi pontjai a Lélek gyümölcsei

A szónok összehasonlította az életszentség bibliai értelmezését és a lényegi különbséget abban jelölte meg, hogy amíg a skolasztikus gondolkodásmód a tiszta ész, az arisztotelészi recta ratio követésére indít, addig a Biblia egyszerűen Krisztus követésére szólít fel. A Pápai Ház szónoka Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levélének 12. fejezetét ajánlotta megfontolásra:  „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” Róm 12,2). Az életszentség lényegi pontjait ma keresztény erényeknek hívják, a Biblia azonban a Lélek gyümölcseinek nevezi, vagy a világosság cselekedeteinek hívja. A filippi levél híres Krisztus himnusza körülírja: Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt (Fil 2,5). Pál apostol felsorolásában a Lélek gyümölcsei a szolgálat, a szeretet, az alázat, az engedelmesség és a tisztaság. Ezek nem önmagukban ápolandó erények, hanem Krisztus művének a következményei.       

Az őszinte szeretetről 

Az agapé, a karitász, vagyis a keresztény szeretet nem egy erény a sok közül, hanem minden erény formája, foglalata. Pál apostol a galatákhoz írt  levele ötödik fejezetében írja: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22)

Első helyen áll tehát a szeretet és ebben az értelemben folytatódik a római levél: „A szeretet legyen tettetés nélkül, a testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást” (Róm,12,9). A kapucinus atya rámutatott, hogy Pál apostol tudatosan emelte ki a szeretet minősítésére ezt a jelzőt, legyen tettetés nélkül: an-hüpokritosz, ami szó szerint azt jelenti, hogy képmutatás nélkül való. Ez a jelző gyakorta visszatér Pál apostol tanításában, jóllehet a korabeli világ kevéssé használja. Másfelől pedig még ennél is többet mond, hogy az Úr Jézus valójában ezzel a jelenséggel, a képmutatással szemben mennyit küzdött. Az Úr, aki megbocsátott minden bűnt, ellenben a képmutatást soha nem tudta elfogadni, mert az gyökerében megakadályozta a helyes szeretet működését.

A szív tisztasága  

„A szeretet legyen tettetés nélkül” páli felhívás ösztönösen ráérez a szeretet gyökerére. A szeretettől az Isten azt kívánja meg, hogy az legyen tiszta, hiteles, igaz, vagyis nem színlelt. Az apostol szava itt is találkozik Jézus lelkületével, aki újból és újból és erővel kérte, hogy a szeretet helye a szív, mert ott dől el minden, éppen ezért az csak tiszta lehet (v.ö Mt 15,19). A szeretet tehát a szívben fészkel és ezért utal mindig az apostol erre a benső szeretetre, mely először készséget jelent és nem annyira magát a cselekedetet. Világossá válik mindez a szeretethimnusz jól ismert tanításában, amikor az apostol így ír róla: „Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel” (1 Kor 13,5-6). Pál apostol először tetteket ír le,  melyek önmagukban nem elegendőek, aztán a szeretetre utal és amikor minősíti azt, akkor egyszerű jelzőket mond róla, nem pedig a műveit sorolja fel.

A jóakarat megelőzi a jócselekedetet

Mindent visszavezet a jóakarat gyökeréhez. A jóakarat megelőzi a jócselekedetet. Aláhúzza, hogy a szeretet benső jellege, hogy türelem és jóságos, egyszerűen elsődleges és korábbi a tetteknél. Mindez nemhogy lefékezi a jócselekedeteket, hanem azokat először is helyes irányba tereli, másrészt pedig megóvja attól veszélytől, hogy színlelt tettekké váljanak, továbbá megmaradnak az Úr műveinek.

A szeretet cselekedetei befelé, a keresztény közösségen belül és kifelé, a gyülekezetet körülvevő világ felé

Beszéde további részében Raniero Cantalamessa kapucinus atya a szeretet irányulását vizsgálta: a szeretet cselekedetei befelé, a keresztény közösségen belül és kifelé, a gyülekezetet körülvevő világ felé. Idézett a római levél már jelzett szövegéből: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni”. Róm 12,14-21). Az apostol azt kéri, hogy mindenkivel éljenek békességben és törekedjenek arra, ami jó minden ember szemében. Az apostolnak a rómaiakhoz írt levelében jelzett etika modellje teljesen különbözik attól a római világtól, ami a keresztényeket akkor körülvette.

Idegen testnek tekinti a mai fejlett és felvilágosult világ a kereszténységet

A korabeli keresztény közösség kicsi sziget volt az ellenséges pogány társadalom tengerén, mely elvetette őt. Nagy kísértés volt ekkor a külső támadással szemben a bezárkózás, főleg egy bizonyos felsőbbrendű elit-jelleg miatt, mint például a Jézus korabeli qumráni közösség esetében. A páli leírás híven tükrözi a mai állapotokat – aktualizálta a témát a szónok – nem is beszélve a mai véres keresztényüldözésről. A kapucinus páter a mai kor ellenségeskedésére, elutasítására és mélységes megvetésére utalt, ami főként a keresztényeket, de általában a hívő embert érinti, elsősorban azon szűk befolyásos réteg részéről, mely manapság meghatározza a közgondolkodást. Idegen testnek tekinti a mai fejlett és felvilágosult világ a kereszténységet.

Mélységes együttérzés és lelki szomorúság, hogy szeressék őket és szenvedjenek értük

Ezzel szemben Pál apostol egy pillanatra sem engedi meg a „neheztelő panaszkodást vagy a terméketlen vitákat”. A kérdés az volt számukra is, hogy milyen magatartást ölthetnek fel a Krisztussal szemben ellenséges világ láttán. Ez a magatartás a „mélységes együttérzés és lelki szomorúság”, mely arra indított, hogy szeressék őket és szenvedjenek értük, ahogy az Úr is magára vette az egész világot.

Egy Athosz-hegyi orosz szerzetes imája                      

Cantalamessa atya felidézte Szent Szilvánusz tanítását, aki Oroszország bolsevik megszállása idején így tekintett a szeretett hazáját üldözőkre: „Vannak, aki ellenségeiknek pusztulást és gyötrelmeket kívánnak, de ők nem nyertek tanítást a Szentlélektől Isten szeretetében. Ellenben aki megkapta, az tud könnyeket hullatni az egész világért. Enélkül pedig még a mennyországban is jóváhagyná, hogy az ellensége oda jutott, ahová ő kívánta, a pokolba”.       

Szeretet az egyházon kívüli  világ iránt  

Krisztus szeretete mindig megpróbált közvetíteni az egyházon belül – ahogy Pál apostol nevezi – a „gyengék és az erősek között”: akik inkább a hagyományhoz ragaszkodtak és az újítók között, akik inkább az evangéliumi szabadsághoz kötődtek, mint ahogy  a zsidó-keresztények és pogány-keresztények esete mutatja. A római levél megoldást kínál három lépésben: mindenki kövesse a lelkiismerete hangját, de tisztelje a másik lelkiismereti döntését, és végül legyen kész a béke és a kölcsönös épülés jegyében a közös megoldásra. A legfontosabb és egyetemes szempont mindenek fölött az, hogy Isten uralma és dicsősége töltsön el mindent és mindenkit - zárta második nagyböjti prédikációját Cantalamessa atya.

(vl)

 

02/03/2018 17:02