„Isten tenyerén a magyarságért – Dobai Sándor atya cselekvő hitvallása”:
beszélgetés a most megjelent kötet szerzőjével, Tarics Péterrel
Dobai Sándor atya, a
Benelux államok magyar főlelkészének életműve, 85. születésnapja és gyémántmiséje
előtt tiszteleg a könyv, amelyet július elején mutattak be Balatonlellén, az I. Magyar
Világtalálkozó alkalmával.
Életrajzi mélyinterjú, válogatás a Dobai atyához
írt levelekből, imádságok, versek, bölcsességek, végül pedig viccek, góbéságok és
fényképek zárják a 140 oldalas kötetet, amelyhez Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok
lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök írt előszót. Idézzük:
„… nekünk a vértanú hősök emlékezete mellett éppúgy rögzítenünk kell azok küzdelmes,
verejtékes, mindennapi helytállását is, akik az emigrációban, akárcsak egykor a névtelen
konfesszorok, ugyancsak megszenvedtek és megküzdöttek Istenünkért, népünkért és a
hazánkért vívott küzdelmükben”.
Tarics Péter Petőfi Sándor Szabadság-díjas
bel- és külpolitikai újságíró, okleveles politikai szakértő, a Magyar Nemzet c. napilap
kisebbségi jogi és vallási ügyekkel foglalkozó munkatársa. Tollából számos színdarab
született. Huszonöt éve tart verses-zenés előadóesteket, szívügye a nemzeti értékek
felmutatása. Ady Endre szavaival vallja: „A Hit valami olyan portéka, mely minden
kor emberei számára aképpen jut, adódik, mint a kenyér”.
A beszélgetés második
részében Tarics Péter monodrámájáról hallhatnak, amelyet tavaly mutattak be Révkomáromban
a következő címmel: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért – Mindszenty József oltárköve”.
A hat képben bemutatott monodráma felidézi Mindszenty bíboros áldozatvállalását hívei
és hazája iránt; tükrözve azt a hangulatot, amelyben a magyar bíborosnak helyt kellett
állnia, amikor igaztalan vádakkal elítélték, majd pedig az 1956-os forradalom után
az amerikai nagykövetségen kapva menedéket próbálta igazgatni magyar egyházát.
Erdő
Péter bíboros a bemutatón mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ma is üzen nekünk
Mindszenty bíboros hitvallása, amikor elkezdődtek a boldoggáavatások a kommunista
áldozatok vértanúinak több országban, így Szlovákiában és Lengyelországban is. „Ezek
a közös tanúságtételek erősítik bennünk az összetartozást, és ma is arra buzdítanak
bennünket, hogy továbbadjuk hitünk örökségét a mai embernek, a mai társadalomnak.
A mártírok ereje, közbenjárása segítsen bennünket mai feladatunk megoldásában”.